Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Montale, Eugenio: A vámőrök háza (La casa dei doganieri Magyar nyelven)

Montale, Eugenio portréja
Képes Géza portréja

Vissza a fordító lapjára

La casa dei doganieri (Olasz)

Tu non ricordi la casa dei doganieri

sul rialzo a strapiombo sulla scogliera:

desolata t'attende dalla sera

in cui v'entrò lo sciame dei tuoi pensieri

e vi sostò irrequieto.

 

Libeccio sferza da anni le vecchie mura

e il suono del tuo riso non è più lieto:

la bussola va impazzita all'avventura

e il calcolo dei dadi più non torna.

 

Tu non ricordi; altro tempo frastorna

la tua memoria; un filo s'addipana.

 

Ne tengo ancora un capo; ma s'allontana

la casa e in cima al tetto la banderuola

affumicata gira senza pietà.

Ne tengo un capo; ma tu resti sola

né qui respiri nell'oscurità.

Oh l'orizzonte in fuga, dove s'accende

rara la luce della petroliera!

Il varco è qui? (Ripullula il frangente

ancora sulla balza che scoscende...)

Tu non ricordi la casa di questa

mia sera. Ed io non so chi va e chi resta.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://skuola.tiscali.it

A vámőrök háza (Magyar)

Jut-e még eszedbe a vámőrök háza

ott fenn a kőszirt meredek szegélyén?

Rád vár este óta, az árva,

gondolataid méhrajként benne találnak

nyugtalan pihenőt.

 

Évek óta nyugtalan szél verdesi a vén falakat

és nevetésed nem cseng, mint azelőtt:

az iránytű vaktában tér ki, bénán elakad

és a nyerőszámot nem dobja ki a kocka.

 

Jut-e még eszedbe? Vagy más emlék jár motozva

agyadban? S egy fonál legombolyodik.

 

Egyik csücskében megkapaszkodom még. De eltávolodik

a ház. Fenn a tetőn füstös szélkakas

csikorog könyörtelenül.

Egyik csücskében megkapaszkodom még. De egyedül maradsz,

nem lélegzel: a homály melledre ül.

Ó, a menekülő határ, hol pislogva lobban

a petróleumlámpa gyönge lángja!

Itt kelünk-e át? (Szilaj hullám-robajokban

zúdul az ár, a meredek szirtre csattan ... )

Jut-e még eszedbe a ház? Az éj boltíve alatt

borong. És már nem tudom: ki megy és ki marad.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap