Aleramo, Sibilla: Segítsetek kimondanom (Aiutatemi a dire Magyar nyelven)
Aiutatemi a dire (Olasz)Aiutatemi a dire! Così grande quel che il mio petto sommuove visione fonda dell'avvenire amore del tempo che si prepara e passione e orgoglio per la sofferenza d'ora, così grande, aiutatemi a dire!
Non solo nel mio petto, in altri innumeri nel terrestre immenso spazio immensa certezza respira del mondo qual sarà nell'atteso domani, umano mondo di compatta giustizia, savio sorridente trasparente cristallo.
Innumeri siamo a prepararlo quel limpido globo di gioia ove niuno più mai onta avrà di propria specie, più mai eccidi si compiranno né stupri né inganni, e il lavoro di tutti fiorirà quasi prolungando l'alacre trastullarsi del bimbo.
Ma non inerte attesa la nostra, oh dura passione, oh masse di popolo per tutta la terra fra paludi fra roventi e giù nelle miniere, oh genti oppresse antiche e nuove, oh volontà ferma di redenzione, oh sollevamenti, oh fiere grida a prezzo di carcere e sangue,
sangue sul selciato che le stessi genti piantarono, sangue e lacrime più forte di quelle selci la certezza frattanto viva nei cuori l'amore per i fratelli nel dolore d'oggi per i fratelli nella conquistata dolcezza domani.
Così grande, aiutatemi a dire, la meraviglia di questa ardente unione, di questa nel patimento e nel sacrificio imbattibile vita dell'idea, alta idea che tutti accumuna i credenti in lei, da quelli che rudemente faticano,
arano la nuda terra alzano babiloniche torri caricano navigli picchiano metalli, ai sapienti che il moto degli astri scrutano o a quelli che in lievi sillabe tentano fissare il ritmo e la melodia de le stagioni eterne.
Così grande, aiutatemi a dire, questa che nel mio petto e in altri innumeri nel terrestre immenso spazio immensa certezza respira del mondo qual sarà ne l'atteso domani, umano mondo di compatta giustizia, savio sorridente trasparente cristallo limpido globo di gioia di vita.
|
Segítsetek kimondanom (Magyar)Segítsetek kimondanom; hogy mekkora a látomás, mely szívem felemelte! a jövendő mélységes látomása, készülő idők mélységes szerelme! s hogy most kínjainkért mit kapunk a büszke szenvedélyt kizengenem lehessen!
S nemcsak énbennem ám! Kívülem számtalan szívben dobog e roppant földi téren a roppant bizonyosság hogy milyen világ lesz, ami eljő holnap: egydarabból való igazság, értelem, embervilág, mosoly, áttetsző, tiszta kristály.
És számtalan a számunk, kik készítjük ám az öröm édes, sugaras világát, hol nem restelled többé születésed, sorsod, nem lesz öldöklés, gyalázat, bűn, se fortély, s úgy virágzik a munka ujjainkon, mint gyerekjáték, mit vígan játszunk tovább, s erősen.
De nem várunk mi tétlenül; kemény szenvedély vagyunk mi, néptömegek a Földön, mocsarakon, kazán-ajtóknál s lenn, a bányák mélyén sikong az elnyomottak ajkán kemény kívánságod, Szabadság, Lázadás! s büszke kiáltás, cellán s véren át is!
Ó, munkásvér te, munkás-kövezte kövezetre csorgó, ó, követ-vájó könnynek-vérnek cseppje! a bizonyosság ott él, honnan kifolytál: a szívben és a szemben – s forróbb a drága csöppnél égő szerelmetek a másik szenvedőért, ki véletek lesz boldog hős maholnap!
Segítsetek kimondanom: hogy mekkora. ez égő egység csipkebokor-csodája s az áldozat és szenvedés, amelyben az eszme – bennünk – győzhetetlen él! ó, magas Eszme, ki mind-mind egybeöltöd, kik hisznek benned, mind a dolgozókat,
kik szántanak a ráncos földeken, kik Bábel-tornyot raknak városon, hajót rakodnak, ércet fejtenek, távcsőn tanítnak járni csillagot, vagy könnyűlábú szótagokra szedve táncoltatjátok a ritmust s dallamot!
Hadd mondom: mekkora! oldjátok nyelvemet meg: hogy mekkora a roppant bizonyosság, mely szívemen és szívünkön keresztül eltölti ezt a roppant földi tért: hogy milyen világ lesz, ami eljő holnap, egydarabból való igazság, értelem, az öröm édes, sugaras világa, embervilág, mosoly, áttetsző tiszta kristály.
|