Aleramo, Sibilla: Segítsetek kimondanom (Aiutatemi a dire Magyar nyelven)

Aiutatemi a dire! Così grande

quel che il mio petto sommuove

visione fonda dell'avvenire

amore del tempo che si prepara

e passione e orgoglio per la sofferenza d'ora,

così grande, aiutatemi a dire!

Non solo nel mio petto, in altri innumeri

nel terrestre immenso spazio

immensa certezza respira

del mondo qual sarà nell'atteso domani,

umano mondo di compatta giustizia,

savio sorridente trasparente cristallo.

Innumeri siamo a prepararlo

quel limpido globo di gioia

ove niuno più mai onta avrà di propria specie,

più mai eccidi si compiranno né stupri né inganni,

e il lavoro di tutti fiorirà quasi prolungando

l'alacre trastullarsi del bimbo.

Ma non inerte attesa la nostra, oh dura passione,

oh masse di popolo per tutta la terra

fra paludi fra roventi e giù nelle miniere,

oh genti oppresse antiche e nuove,

oh volontà ferma di redenzione, oh sollevamenti,

oh fiere grida a prezzo di carcere e sangue,

sangue sul selciato che le stessi

genti piantarono,

sangue e lacrime più forte di quelle selci

la certezza frattanto viva nei cuori

l'amore per i fratelli nel dolore d'oggi

per i fratelli nella conquistata dolcezza domani.

Così grande, aiutatemi a dire,

la meraviglia di questa ardente unione,

di questa nel patimento e nel sacrificio

imbattibile vita dell'idea,

alta idea che tutti accumuna i credenti in lei,

da quelli che rudemente faticano,

arano la nuda terra

alzano babiloniche torri

caricano navigli picchiano metalli,

ai sapienti che il moto degli astri scrutano

o a quelli che in lievi sillabe tentano

fissare il ritmo e la melodia de le stagioni eterne.

Così grande, aiutatemi a dire,

questa che nel mio petto e in altri innumeri

nel terrestre immenso spazio

immensa certezza respira

del mondo qual sarà ne l'atteso domani,

umano mondo di compatta giustizia,

savio sorridente trasparente cristallo

limpido globo di gioia di vita.

Segítsetek kimondanom; hogy mekkora

a látomás, mely szívem felemelte!

a jövendő mélységes látomása,

készülő idők mélységes szerelme!

s hogy most kínjainkért mit kapunk

a büszke szenvedélyt kizengenem lehessen!

S nemcsak énbennem ám! Kívülem számtalan

szívben dobog e roppant földi téren

a roppant bizonyosság

hogy milyen világ lesz, ami eljő holnap:

egydarabból való igazság, értelem,

embervilág, mosoly, áttetsző, tiszta kristály.

És számtalan a számunk, kik készítjük ám

az öröm édes, sugaras világát,

hol nem restelled többé születésed, sorsod,

nem lesz öldöklés, gyalázat, bűn, se fortély,

s úgy virágzik a munka ujjainkon,

mint gyerekjáték, mit vígan játszunk tovább, s erősen.

De nem várunk mi tétlenül; kemény

szenvedély vagyunk mi, néptömegek a Földön,

mocsarakon, kazán-ajtóknál s lenn, a bányák

mélyén sikong az elnyomottak ajkán

kemény kívánságod, Szabadság, Lázadás!

s büszke kiáltás, cellán s véren át is!

Ó, munkásvér te, munkás-kövezte kövezetre csorgó,

ó, követ-vájó könnynek-vérnek cseppje!

a bizonyosság ott él, honnan kifolytál:

a szívben és a szemben – s forróbb a drága csöppnél

égő szerelmetek a másik szenvedőért,

ki véletek lesz boldog hős maholnap!

Segítsetek kimondanom: hogy mekkora.

ez égő egység csipkebokor-csodája

s az áldozat és szenvedés, amelyben

az eszme – bennünk – győzhetetlen él!

ó, magas Eszme, ki mind-mind egybeöltöd,

kik hisznek benned, mind a dolgozókat,

kik szántanak a ráncos földeken,

kik Bábel-tornyot raknak városon,

hajót rakodnak, ércet fejtenek,

távcsőn tanítnak járni csillagot,

vagy könnyűlábú szótagokra szedve

táncoltatjátok a ritmust s dallamot!

Hadd mondom: mekkora! oldjátok nyelvemet meg:

hogy mekkora a roppant bizonyosság,

mely szívemen és szívünkön keresztül

eltölti ezt a roppant földi tért:

hogy milyen világ lesz, ami eljő holnap,

egydarabból való igazság, értelem,

az öröm édes, sugaras világa,

embervilág, mosoly, áttetsző tiszta kristály.