Valeri, Diego: December (Dicembre Magyar nyelven)
|
Dicembre (Olasz)Tristi venti scacciati dal mare agitavano la città notturna. Da nere gole aperte tra le case rompevano, invisibili ombre, con schianti ed urla; si gettavano per le vie deserte ferme nel bianco gelo dei fanali, urtavano alle porte sbarrate, s'abbrancavano alle morte rame d'alberi dolenti, scivolavano lungo muri lisci, dileguavano via, serpenti, con fischi lunghi e lenti strisci... Ora mi sporgo nell'attonita pace della grigia mattina: tutto tace. Teso il cielo di pallide bende. Il gran cipresso, assorto, col suo verde strano, nell'alta luce. Un coccio lustra tra la terra bruna dell'orto. Finestre senza tende, cupe, guardano intorno. Non c'è voce umana, grido d'uccello, rumore di vita, nell'aria vasta e vana. C'è solo una colomba, tutta nitida e bionda, che sale a passi piccoli la china d'un tetto, su tappeti fulvi di lana vellutata, e pare una dolce regina di Saba che rimonti le silenziose scale della sua fiaba.
|
December (Magyar)Zord szeleket hajtott erre a tenger, fölkavarták a város éjszakáját, házak közt ásító sötét torokból rohantak elő, láthatatlan árnyak, fölzúgva, dübörögve zúdultak az ívlámpák fénykörében jegesen fénylő és kihalt utakra; a kapukon a závárt zörgették s a targallyat rázták meggyötört testű fákról, tovasuhantak sima falak mellett, hosszú kígyófüttyüket a sikátor s cikázó útjukat magába nyelte. Most a szürke hajnalban, néma csöndben fölolvadok, és béke van köröttem. Az eget még halvány fátyol borítja. Éles fényből emelkedik ki furcsa zöldjével a roppant ciprus. A tájék fekete földjén csiga fénylik; csak a csupasz ablakszemek merednek körös-körül. Nincsen járókelő, sem rikkantó madár: nincs nesze a létnek a tágas, meddő levegőben. Galamb száll a tetőre, tündöklő tollu, szőke, s úgy tipeg föl szőnyegén a cserépnek, mintha valami bársony pirosán járna, s látom újra, csöndesen tovalépked, kicsi Sába királynője, a lépcsőkön vonulva meséi otthonába.
|