Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Carrieri, Raffaele: Aki előttem járt itt (Chi è passato prima di me Magyar nyelven)

Carrieri, Raffaele portréja
Rónay György portréja

Vissza a fordító lapjára

Chi è passato prima di me (Olasz)

Chi è passato prima di me

Di me ha lasciato orma.

Rintraccio l’esile forma

Del piede che fu mio

Tra il terzo e il quarto

Secolo e corse questi lidi

E si portò dall’altra parte

Oltre le isole e gli uliveti

Sulla rotta dei califfi.

 

Chi è passato prima di me

Di me ha lasciato ombra

Fuggevole di lunga ciglia.

Ma è questa pupilla

Pigra e un poco torva

Graffia sulla ciotola

Di creta rossa: Nel sepolcro

Guardo il mio occhio

Dal profilo di conchiglia.

 

Chi è passato prima di me

Di me ha lasciato esigua

Impronta dei corta mano.

Riconosco l’effimera curva

Delle costole e il disegno

Scorretto del ginocchio

Dove la rotula s’ingobba,

Mia è questa caviglia

Che dall’argilla traspare.

 

Chi è passato prima di me

Di me ha lasciato fresca

Memoria di giuochi.

Riodo il nitrito di centauro

Mattiniero e il suono colgo

Della voce che fu mia

Quando Venere rincorrevo

Affamato e veloce

Nelle grotte d’amore.

 

Chi è passato prima di me

Di me ha lasciato specchio

Di morte e tazze colme.

Lo spazio ritrovo del mio

Corpo e il lino bianco

Odora di limone: nata

Non era la colomba d’Archita

Quando tra questi ulivi

Mi colse prima morte.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://isoladeipoeti.blogspot.com/2010

Aki előttem járt itt (Magyar)

Aki előttem járt itt

nyomomat hátrahagyta.

Kutatom keskeny lépteit

a lábnak mely enyém volt

a harmadik és negyedik

század közt és e homokpusztán

futott a túlsó part felől

szigeteken olajerdőkön

át a kalifák útján.

 

Aki előttem járt itt

hátrahagyta hosszú

pilláim röpke árnyát.

Enyém ez a haragvó

és lusta szembogár

rákarcolva a rőt

agyagedényre. Nézem

a sírban kagyló-

metszésű szememet.

 

Aki előttem járt itt

hátrahagyta kurta

kezem lenyomatát.

Megismerem a bordák

múlékony íveit

s a térd pontatlan rajzát

a dudorodó térdkalácsnál.

Enyém ez az agyagból

kitetsző boka itt.

 

Aki előttem járt itt

hátrahagyta csapongó

játékaim emlékét.

Újra hallom a kentaur reggeli

nevetését s újra a hangot

saját hangomat mikor a szerelmi

barlangokban sebes

futással és sóváran

Vénusz után loholtam.

 

Aki előttem járt itt

hátrahagyta halálom

s a telt csészék példázatát.

Megtalálom testem helyét

s a citromillatú fehér

gyolcsleplet: Archita galambja

még meg sem született mikor

itt az olajfaerdőn

első halálom elvitt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap