Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sacchetti, Franco: Hegylakó pásztorleányok (Le Montanine Magyar nyelven)

Sacchetti, Franco portréja
Tellér Gyula portréja

Vissza a fordító lapjára

Le Montanine (Olasz)

“O vaghe montanine pasturelle,

d’ onde venite sì leggiadre e belle?

Qual è ’l paese dove nate sète,

che sì bel frutto più che gli altri adduce?

Creature d’ amor vo’ mi parete,

tanto la vostra vista adorna luce!

Nè oro nè argento in voi riluce,

e malvestite parete angiolelle.”

 

   “Noi stiamo in alpe presso ad un boschetto;

povera capannette è ’l nostro sito;

col padre e con la madre in picciol letto

torniam la sera dal prato fiorito,

dove natura ci ha sempre nodrito,

guardando il dì le nostre pecorelle.”

 

   “Assai si de’ doler vostra bellezza,

quando tra monti e valli la mostrate;

chè non è terra di sì grande altezza

dove non foste degne et onorate.

Deh, ditemi se voi vi contentate

di star ne’ boschi così poverelle?”

 

   “Più si contenta ciascuna di noi

andar drieto alle mandre alla pastura,

che non farebbe qual fosse di voi

d’ andar a feste dentro a vostre mura.

Ricchezza non cerchiam nè più ventura

che balli, canti e fiori e ghirlandelle.”

 

   Ballata, s’ i’ fosse come già fui,

diventerei pastore e montanino;

e, prima c’ io il dicesse altrui,

serei al loco di costor vicino;

et or direi “Biondella” et or “Martino,”

seguendo sempre dove andasson elle.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://elfinspell.com/SacchettiPoems.html

Hegylakó pásztorleányok (Magyar)

Hej, kósza, hegylakó pásztorleányok,

ily bájos-szépen honnan-merre jártok?

Miféle tájakon születtetek meg,

mely szebb gyümölcsöt ád, mint más vidékek?

Tán Ámornak szülöttei lehettek,

arcotok olyan édes, tünde fényt vet! –

S bár arany, ezüst nem hint fényt elétek,

rongyos angyalkák, bámulok reátok.

 

Fent a hegyekben egy ligetben élünk,

szegényes kunyhó óv a köd- s a széltől,

ha szüleinkkel ágyacskánkba térünk

estefelé a dús-virágu rétről, –

hol bennünket a természet nevelt föl,

míg körülöttünk birkacsorda játszott.

 

Szépségetek sokakat meggyötörhet,

amikor hegyen és völgyön mendegéltek,

mert olyan magas csúcsa nincs a földnek,

hol ne volnátok méltó-módra szépek.

S mondjátok csak, elégedetten éltek,

hogy egy szegény erdőcske a tanyátok?

 

Elégedettebb közülünk akárki,

ha csordáját követve rétre baktat,

mint tiközületek lehetne bárki,

ki a falak közt ünnepelni ballag.

S nem hajszolunk vagyont, sikert, hatalmat,

se táncot, éneket, füzér-virágot.

 

Versem! – ha mint rég, újra ifjan élnék,

csak pásztor és hegyek lakója volnék –

e lányokról egy szóval sem beszélnék,

de közelükben laknék, fürge szomszéd,

s „Csákó te! Kajla!” – kiáltozva szólnék

mutatva mindig, hogy nyomukba hágok!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap