L'infinito (Olasz)
Sempre caro mi fu quest'ermo colle, e questa siepe, che da tanta parte dell'ultimo orizzonte il guardo esclude. Ma sedendo e mirando, interminati spazi di là da quella, e sovrumani silenzi, e profondissima quïete io nel pensier mi fingo, ove per poco il cor non si spaura. E come il vento odo stormir tra queste piante, io quello infinito silenzio a questa voce vo comparando: e mi sovvien l'eterno, e le morte stagioni, e la presente e viva, e il suon di lei. Così tra questa immensità s'annega il pensier mio: e il naufragar m'è dolce in questo mare. Az idézet forrása | http://www.italialibri.net |
|
A végtelen (Magyar)
Mindig szerettem ezt a puszta dombot s ezt a vad sövényt, mely a szemet úgy elrekeszti a messzi horizonttól, de, míg itt ülök s szemlélődöm, ott túl mérhetetlen térség, emberfölötti csönd és oly mély, olyan mély nyugalom nyílik agyam elé, hogy a szivem szinte megborzong. S ahogy átviharzik e lombokon a szél, összevetem azt a végtelen csöndet s ezt a hangot: s az örökkévalóság jut eszembe, s a halott idők, és a mai kor, az élő s hangos. Gondolatom a határtalanba merül; s ebben a tengerben oly édes megsemmisülni.
Az idézet forrása | http://gondolkodom.hu |
|