Carducci, Giosuè: Síró sirályok közt (Passa la nave mia, sola Magyar nyelven)

Passa la nave mia, sola, tra il pianto

De gli alcïon, per l’acqua procellosa;

E la involge e la batte, e mai non posa,

De l’onde il tuon, de i folgori lo schianto.

Volgono al lido, omai perduto, in tanto

Le memorie la faccia lacrimosa;

E vinte le speranze in faticosa

Vista s’abbatton sovra il remo infranto.

Ma dritto su la poppa il genio mio

Guarda il cielo ed il mare, e canta forte

De’ venti e de le antenne al cigolío:

– Voghiam, voghiamo, o disperate scorte,

Al nubiloso porto de l’oblio,

A la scogliera bianca de la morte. –

Juvenilia, Libro III, XXXVI

Síró sirályok közt suhan naszádom,

zajló vizen, magában, hányt-vetetten;

hab csapdos át, a mennybolt bőg felettem,

s villám vágtat tajtékos tengeráron.

Az örökké elvesztett partra tárom

könnyes arcomat. Semmit sem feledtem.

Tört evezők felett megtört szemekben

remények harcolnak meddő csatákon.

Szellemem száll, a tatról szertenézek,

dalom zúg, míg ránk ég s víz dühe támad,

s orkán, csikorgás, árboc-reccsenések.

Evezni! Nincs remény! Evezni, társak!

Felleges révéig a feledésnek,

fehérlő zátonyáig a halálnak!