Michelangelo, Buonarroti: Rímek 5. (Mint a macskáknak) (Rime 5. (I’ ho già fatto un gozzo) Magyar nyelven)

I’ ho già fatto un gozzo in questo stento,

coma fa l’acqua a’ gatti in Lombardia

o ver d’altro paese che si sia,

c’a forza ’l ventre appicca sotto ’l mento.

  La barba al cielo, e la memoria sento

in sullo scrigno, e ’l petto fo d’arpia,

e ’l pennel sopra ’l viso tuttavia

mel fa, gocciando, un ricco pavimento.

  E’ lombi entrati mi son nella peccia,

e fo del cul per contrapeso groppa,

e ’ passi senza gli occhi muovo invano.

  Dinanzi mi s’allunga la corteccia,

e per piegarsi adietro si ragroppa,

e tendomi com’arco sorïano.

      Però fallace e strano

surge il iudizio che la mente porta,

ché mal si tra’ per cerbottana torta.

      La mia pittura morta

difendi orma’, Giovanni, e ’l mio onore,

non sendo in loco bon, né io pittore.

Mint a macskáknak a lombard vidéken

a rossz víztől, s másutt is, meglehet,

golyvám nőtt sok-sok kínom közepett,

s állam már a hasamig ér le éppen.

Tarkóm púpos lett, szakállam sötéten

égnek mered, a mellem beesett,

mint hárpiáké; csöpög az ecset,

s levétől kész mozaik már a képem.

A két vesém a gyomromba nyomult,

ellensúlyuk meg horgas üllepem lett,

s ide-oda topogok, mint a vak.

Elől bőröm egész feszesre nyúlt,

hátul a hajlongástól megtüremlett,

s mint íjat, feszítem ki magamat.

Ezért oly balgatag

az elmémben megfogamzó itélet:

a ferde cső golyója félretéved.

Giovanni, jöjj, te védd meg

hírnevemet, s képemet, mely halott:

rossz hely ez itt, és festő sem vagyok.