Michelangelo, Buonarroti: Rímek 266. (Mily csoda) (Rime 266. (Qual meraviglia è, se prossim'al foco) Magyar nyelven)

  Qual meraviglia è, se prossim’al foco

mi strussi e arsi, se or ch’egli è spento

di fuor, m’affligge e mi consuma drento,

e ’n cener mi riduce a poco a poco?

  Vedea ardendo sì lucente il loco

onde pendea il mio greve tormento,

che sol la vista mi facea contento,

e morte e strazi m’eran festa e gioco.

  Ma po’ che del gran foco lo splendore

che m’ardeva e nutriva, il ciel m’invola,

un carbon resto acceso e ricoperto.

  E s’altre legne non mi porge amore

che lievin fiamma, una favilla sola

non fie di me, sì ’n cener mi converto.

Mily csoda, hogy ki a tűz közelében

olvadtam-égtem, most, mikor a lángja

kívül kihunyt, belül váltam parázsra,

s hevemtől lassan hamuvá enyészem.

Úgy fénylett előttem, míg érte égtem,

kínom fakasztó minden arcvonása,

hogy boldoggá tett puszta látomása,

s ünnep s öröm volt holtra gyötretésem.

De most, hogy az ég elrabolta tőlem

a fényes tüzet, mely égetve táplált,

úgy maradtam itt, mint hunyó zsarátnok.

S egy árva szikra nem marad belőlem,

úgy elhamvadok, ha szítani lángját

Ámor nem vet tüzemre új hasábot.