Michelangelo, Buonarroti: Rímek 239. (Hogy lehet, hölgyem) (Rime 239. (Com'esser, donna, può) Magyar nyelven)

  Com’esser, donna, può quel c’alcun vede

per lunga sperïenza, che più dura

l’immagin viva in pietra alpestra e dura

che ’l suo fattor, che gli anni in cener riede?

  La causa a l’effetto inclina e cede,

onde dall’arte è vinta la natura.

I’ ’l so, che ’l pruovo in la bella scultura,

c’all’opra il tempo e morte non tien fede.

  Dunche, posso ambo noi dar lunga vita

in qual sie modo, o di colore o sasso,

di noi sembrando l’uno e l’altro volto;

  sì che mill’anni dopo la partita,

quante voi bella fusti e quant’io lasso

si veggia, e com’amarvi i’ non fu’ stolto.

Hogy lehet, hölgyem, hogy, mit bárki láthat

s tapasztalhat, hosszabb ideig élnek

a szobrok, miket a nyers kőbe vésnek,

mestereiknél, akik porra válnak?

Az ok meghódol itt okozatának,

s a természet fölött győz a művészet.

Tudom, mert szobraim adják az érvet,

hogy a műnek halál s idő nem árthat.

Hosszú életet ezért adhatok

mindkettőnknek, márványban vagy szinekben,

megörökítve képem és a képed,

hogy a holtunk utáni századok

lássák, mily szép voltál, s én mily esetten

éltem, s nem őrületből égtem érted.