Michelangelo, Buonarroti: Rímek 90. (Jobban szeretem magam) (Rime 90. (I' mi son caro assai) Magyar nyelven)

  I’ mi son caro assai più ch’i’ non soglio;

poi ch’i’ t’ebbi nel cor più di me vaglio,

come pietra c’aggiuntovi l’intaglio

è di più pregio che ’l suo primo scoglio.

  O come scritta o pinta carta o foglio

più si riguarda d’ogni straccio o taglio,

tal di me fo, da po’ ch’i’ fu’ berzaglio

segnato dal tuo viso, e non mi doglio.

  Sicur con tale stampa in ogni loco

vo, come quel c’ha incanti o arme seco,

c’ogni periglio gli fan venir meno.

  I’ vaglio contr’a l’acqua e contr’al foco,

col segno tuo rallumino ogni cieco,

e col mie sputo sano ogni veleno.

Jobban szeretem magam a szokottnál,

s mióta szívemben vagy, többet érek;

ahogy az a kő is, melyet kivések,

értékesebb a nyers sziklahalomnál.

Vagy mint a festett vagy írott lapot már

egy gyűrött, tépett ívnél többre nézed:

több vagyok én is, s fájdalmat nem érzek,

mióta szemed célkörébe vontál.

Biztosan járok mindenütt e jelben,

mint kit fegyver oltalmaz vagy igézet,

s minden veszélyre védelmet találtam.

Se tűz, se víz nem győzhet már le engem,

világot adok a vakok szemének,

és minden méreg ellen ír a nyálam.