Conte, Giuseppe: A kezdethez (Alle origini Magyar nyelven)

Riaverti così, sentire
in me che tu sei simile
al vento e agli anemoni.
Alle origini. Riaverti
dopo il tempo dell’abbandono
dopo gli oltraggi e l’odio
senza pentimenti, senza perdono.
Sono stato lontano da te
per anni come uno che
vuole essere solo, più
solo di un muro diroccato
più immobile di un sasso
che non lambisce il mare.
Poi abbiamo incominciato a viaggiare.
Dove ci siamo incontrati,
anima? In che piazza di
città, in che prato,
in riva a che torrente?
E ora sei qui, da sempre
simile al vento, ai fiori, ai vulcani.
Alle origini.

Újra veled lenni,
érezni itt benn, hogy a szélhez
és a szellőrózsákhoz hasonlítasz.
A kezdethez.
Újra veled lenni miután elhagytalak,
a sérelmek és a gyűlölet után,
minden bűnbánat és megbocsátás nélkül.
Évekig távol voltam tőled
mint aki egyedül akar lenni,
magányosabb mint egy ledőlt fal,
mozdulatlanabb mint egy kő melyet
a tenger kicsapodó vize sem nyaldos.
Aztán elkezdtünk utazni.
Hol talákoztunk,
lelkem? A város melyik terén,
melyik mezőn,
melyik patak partján?
És most itt vagy, hasonló a szélhez,
mint mindig, a virágokhoz, a vulkánokhoz.
A kezdethez.