Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Catullus, Caius Valerius: Önmagához (Carmen 8 - Miser Catulle Magyar nyelven)

Catullus, Caius Valerius portréja
Devecseri Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Carmen 8 - Miser Catulle (Latin)

Miser Catulle, desinas ineptire,
et quod vides perisse perditum ducas.
Fulsere quondam candidi tibi soles,
cum ventitabas quo puella ducebat
amata nobis quantum amabitur nulla.
Ibi illa multa cum iocosa fiebant,
quae tu volebas nec puella nolebat,
fulsere vere candidi tibi soles.
Nunc iam illa non vult: tu quoque impotens noli,
nec quae fugit sectare, nec miser vive,
sed obstinata mente perfer, obdura.
Vale puella, iam Catullus obdurat,
nec te requiret nec rogabit invitam.
At tu dolebis, cum rogaberis nulla.
Scelesta, uae te, quae tibi manet uita?
Quis nunc te adibit? cui videberis bella?
Quem nunc amabis? Cuius esse diceris?
Quem basiabis? Cui labella mordebis?
At tu, Catulle, destinatus obdura.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://rudy.negenborn.net/catullus/text2/l8.htm

Önmagához (Magyar)

Szegény Catullus, itt a perc, ne őrjöngj már,
s hidd elveszettnek azt, mit elveszettnek látsz.
Fehértüzű napok ragyogtak egykor rád,
míg arra jártál, merre kedvesed hívott,
kit úgy szerettem, mint egy asszonyt sem fognak.
A tréfa járta akkor, édes élet volt:
amit kivántál, kedvesed se gyűlölte.
Bizony fehértüzű napok ragyogtak rád.
Ő nem kiván már, hát te is, bolond, hagyd el,
ne fuss utána és ne légy szerencsétlen,
légy eltökélt, keményszívű, szilárd végre.
Élj boldogan, szerelmesem, Catullus már
szilárd, nem üldöz, ellenedre nem kérlel:
csakhogy neked, te bűnös, fájni fog, hogy majd
nem szólogatnak éjjelente; élet lesz
az életed? ki ostromol? ki tart szépnek?
s majd kit szeretsz? kiének mondanak, kit fogsz
csókolni és kinek harapsz az ajkába?
De légy konok, Catullus, és szilárdszívű.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásaRómai költők antológiája

minimap