Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Janus Pannonius: Búcsú Váradtól (Abiens valere jubet sanctos reges, Waradini Magyar nyelven)

Janus Pannonius portréja

Abiens valere jubet sanctos reges, Waradini (Latin)

Omnis sub nive dum latet profunda

Tellus, et foliis modo superbum

Canae dum nemus ingravant pruinae,

Pulchrum linquere Chrysium iubemur,

Ac longe dominum volare ad Istrum.

Quam primum, o comites, viam voremus.

Non nos flumina, nec tenent paludes,

Totis stat rigidum gelu lacunis.

Qua nuper timidam subegit alnum,

Nunc audax pede contumelioso,

Insultat rigidis colonus undis.

Quam primum, o comites, viam voremus.

Non tam gurgite molliter secundo,

Lembus remigio fugit volucri,

Nec quando Zephyrus levi suburgens,

Crispum flamine purpuravit aequor,

Quam manni rapiunt traham volantem,

Quam primum, o comites, viam voremus.

Ergo vos calidi, valete fontes.

Quos non sulfurei gravant odores,

Sed mixtum nitidis alumen undis.

Visum luminibus salubriorem,

Offensa sine narium ministrat.

Quam primum, o comites, viam voremus.

Ac tu, bibliotheca, iam valeto,

Tot claris veterum referta libris

Quam Phoebus Patara colit relicta,

Nec plus Castalios amant recessus,

Vatum Numina, Mnemonis puellae.

Quam primum, o comites, viam voremus.

Aurati pariter valete reges,

Quos nec sacrilegus perussit ignis,

Dirae nec tetigit fragor ruinae,

Flamnis cum dominantibus per arcem.

Obscura latuit polus favilla;

Quam primum, o comites, viam voremus,

At tu, qui rutilis eques sub armis

Dextra belligeram levas securim,

Cuius splendida marmorum columnis,

Sudarunt liquidum sepulcra nectar,

Nostrum rite favens iter secunda.

Quam primum, o comites, viam voremus.



Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Búcsú Váradtól (Magyar)

A végtelen mezőket hó takarja

S a zöld berekre is, hol lomb virított,

Most téli zúzmarás lepel borul rá.

A Kőrös szép, de jobb, ha indulunk tán,

Soká tart, míg elérünk Ister úrhoz;

Fel hát az útra, társaim, siessünk!

Folyón, mocsáron át gyerünk előre,

A mély tavak fölött is jég feszül már,

S hol imbolygó ladikján félt a gazda,

Most bátran jár-kel, hetvenkedve vágtat

S rugdossa tán a holt hullámok élét;

Fel hát az útra, társaim, siessünk!

A szél se hajtja úgy a fürge sajkát

(Csapkodhat hozzá még a gyors lapát is),

Ha bíboros vizén a lusta tónak

Zefír szaladgál s fölborzolja bőrét,

Mint kis szánkóm, ha jó lovak röpítik;

Fel hát az útra, társaim, siessünk!

Búcsúzom én, ti lanyhán buggyanó, dús

Források is; nem terjeng kénszagú köd

Fölöttetek. Be jó is volt szemünkre

A timsós víz, mely csöndesen patakzik

S még orrunkat se bántja tiszta gőze;

Fel hát az útra, társaim, siessünk!

Isten veled, te híres ritka könyvtár,

Hol ráakadtam annyi régi műre,

Itt szállt meg Főbusz is, hűtlen honához,

S innét a szűzi múzsák sem sietnek

Kasztáliának erdejébe vissza,

Fel hát az útra, társaim, siessünk!

Búcsúzom tőletek, királyi szobrok,

A tűz sem foghatott ki rajtatok s a

Nehéz romok sem roppantottak össze,

Mikor vad lángok perzselték a várat

s a füstfelhőtől elborult az égbolt,

Fel hát az útra, társaim, siessünk!

S te is lovas király, rőt vértezetben,

Ki roppant bárdot markolsz harcrakészen,

Kinek márványövezte síri szobrát

Kiverte egykor gyöngyöző verejték,

Szent László, oltalmazz s te légy vezérünk:

Fel hát az útra, társaim, siessünk!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap