Plūdons, Vilis: Két világ (részlet) (Divi pasaules (detaļa) Magyar nyelven)

Kad saule sarkstot kāpu klēpī slīd
Kā līgaviņa kaunīga un kautra, -
Tad jūrmalā, kur staltas villas spīd,
Verd dzīves straume aizraujoši-jautra.

Parks atmostas no dienas snaudiena:
Ap liepu lapām lampu liesmas vijas,
Un viegliem spārniem maiga mūzika
Pa gaisu lido debess harmonijās.

Kā zibošs ziedu mežs,
Kas kairu smaršas dveš,
Sēd zīdā, zeltā dāmas cēli, glīti;
Un kavalieri triec,
Un puto šampaniets,
Un lepni dīžā baltās vestēs švīti.

Kad saule tvīkstot jūras gultā krīt
Un ap to dejo dimantkurpēs kāvi, -
Iz mālu būdām tīklus jūrā dzīt
Lien stīvi, drūmi, salīkuši stāvi.

A hév dűnék ölébe hull a nap,
mint szűz menyasszony hogyha lángra lobban.
A parton, csillogó tetők alatt
zajos szép élet víg patakja csobban.

Déli álmát a park feledte már.
Hárslomb közt lámpák imbolygó világa,
és könnyű szárnyon lágy muzsika száll
s olvad az égi, hűs harmóniába.

Mint pompás, jószagú
szép virágkoszorú,
selyemben és aranyban hölgyek ülnek.
Gavallér udvarol,
pezsgő forr, drága bor,
s a finom dandyk könnyedén hevülnek.

Midőn a nap már hab-trónján lebeg,
s táncolnak gyémántcsizmás égi fények,
agyagkunyhókból görnyedt emberek
hálót vetni a tengerpartra térnek.