Auseklis: A beverinai énekes (Beveriņas dziedonis Magyar nyelven)

Beveriņas staltā pilī
Tāluvaldis valdīja.
Viņa slava tāļu, tāļu
Visā zemē izpaudās.

Igaunīši, bālenīši,
Naidu cēla Latvijā:
Viņas pilei virsū mācās,
Skaudras bultas šaudīja.

Kara – vētra, kara – vētra pili gāzīs gruvekļos!
Ai, ai, aijāja! pili gāzīs gruvekļos!

Ozolrungas, egļu vāles galvas skaldīs varoņiem.
Ai, ai, aijāja! galvas skaldīs varoņiem!

Augstu, augstu vaļā logā – vaļā logā
Vaidelotis parādās – parādās.

Sirmiem matiem, baltu bārzdu – baltu bārzdu,
Vaidu kokle rociņās – rociņās:

Strinkšķēja kokles, dziedāja vecais,
Igauņiem vāles iz rokām šļuka.
Nu vairs nerūca kara bungas,
Nu vairs nekvieca somu dūkas.

Dziesmu vairogs atsita bultas,
Dziesmu skaņa pārņēma troksni,
Dziesmu vara aizdzina karu,
Tautu izglāba dziesmu gars!

Beverina büszke várnak
- Taluvaldis volt ura -
szállt a híre, szállva szállott
dicsőséggel, messzire.

Ám az észtek testvérnemzete
rút viszályt szított, s a várfalat
ellenség rohanta meg, s keze
egyre szórt reá tüzes nyilat.

És a harc, a harc csak dúlt, csak dúlt, s a várfalat
összezúzta, aj, jaj, összezúzta a várfalat!

És botok s buzogányok vad hada vágta a hősöket,
aj, jaj, jaj, keményen vágta a hősöket!

Ám a várnak nyílik ablaka - nyílik ablaka,
és agg Vajdalatis jő oda, jő oda.

Leng szakálla őszen, s őszen leng haja
- és koklét tart lágy keze, lágy keze.

Zendül a kokle, csendül az ének,
s hull a földre az észt buzogány.
S nem peregnek a vad dobok már,
s nem sípolnak a bősz dudák sem.

Ellenállt a dal a nyilaknak,
harci zörejt a dal szava szüntet,
zeng a dal, s a háboru űzve
- megmentette a népet a dal!