Vācietis, Ojārs: Fehér éjszakák (Baltās naktis Magyar nyelven)

Tu redzi, ja šo pļavu noglaudīt−
Pa grāvjiem vēsas rasas upes tecēs
Un aiztecēs. Un baltā migla rīt
Pār mūsu ceļu baltas strēles necels.
Lai paliek rasa. Savam priekam vien
Nav zemes asinis ko velti slacīt.
Lai nopeldas šai rasā zaķēns viens
Un cilvēkbērni rītā mazgā acis.
Ne, paskaties − caur balto nakti sviež
Vēl arī mēness savu gaismu blāvo
Un grieze sudrabainus rudzus griež,
Un visi sudrabstiebri paliek stāvot.
Pār zemi baltās pusnakts klusums iet
Un aizmigušo apšu zaros uzplaiksnī
Balts klusums. Un tas miljonklusums šķiet.
Ir divdesmitā gadusimta otrais puslaiks.
Ir miris Einšteins. Tev ies skolā dēls.
Pār zemi lidmašīnu spārni vēžas.
Un nosēžas to reaktīvais kvēls,
Un viņa skaņa krietni vēlāk sēžas.
Daudz jaunu vārdu raidstacijas kliedz,
Daudz jaunu karogu uz zemes plašās...
Ir iets! Tu dzirdi, zeme, − ātri iets!
Bet baltās naktis vēl ir tādas pašas.
Bet, kad ar gadu tālēm vārdus mij
Un kad tiem saku: − Es pa rasu bridu, −
Tur brīnās: − Vai tad baltās naktis bij
Tā nežēlīgā gadusimta vidū?

Simogatják a rétet, láthatod -
Az árkokon hűvös harmat folyói.
Apadnak. S holnap: utad, távlatod
Nem lengik be a köd tejlobogói.
Maradj, harmat. Merő önző öröm
Mért pocsékolná nedveit a földnek!
Nyuszi fürödjön derűs körödön,
Te gyermekszem-mosdató hajnalünnep.
Nem, nézd - még a hold fakó fénye is
Örvend e roppant fehér éjszakáknak.
Ezüst rozst vág a harsogó haris,
Nem törnek meg, állnak tovább a szárak.
A nagy fehér éjfél csendje oson,
Meg-megáll alvó nyárfák ágközében -
Fehér csend a milliomodikon,
E század második félidejében.
Einstein meghalt. Iskolás lesz fiad.
A táj fölött repülők - súlyos árnyak.
Csitul majd a reaktív indulat;
Sose lesz vége a szárnysurrogásnak.
Adók új szavakra váltanak át,
A tágas földön új zászlók lobognak,
Gyorsul az emberiség... Halld, világ!
De a fehér éjszakák sose kopnak.
Csak az idő fut. S csodálják mesém,
Arról, hogy harmaton gázoltam átal;
S hogy e szívtelen század közepén,
Kérdik, mi volt a fehér éjszakákkal:...?