Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nijlen, Jan Van: Az aranyhal (De goudvisch Magyar nyelven)

Nijlen, Jan Van portréja
Rónay György portréja

Vissza a fordító lapjára

De goudvisch (Holland)

‘k Was al die dagen al te zeer verlaten,

Niets leek mij aardig noch de moeite waard,

En ‘k heb een visch gekocht om mee te praten,

Een goudvisch met een wuivend-blonden staart.

 

Dit word wellicht een lieve vreugd voor later,

Dit wentlend leven in het helder water.

 

De koopman zei: zijn afkomst is japansch

En ik geloof dat hij me niet bedroog.

Hij zwemt (de visch) nu lustig rond en ‘k ga thans

Dit dier verleiden met een monoloog.

 

Hij heeft de kleur der aardbei die gaat rijpen,

‘t Is heel erg mooi, - maar zal hij mij begrijpen?

 

Op ‘t eerste zicht voortreff’lijk polyglot,

Lijk hij niet ongevoelig voor tiraden,

Zelfs in een taal die met de regels spot,

En ook voor Fransche verzen met hiaten.

 

Wat is zijn meening? Heeft hij soms bezwaar?

Hij antwoordt enkel met een staartgebaar,

 

Zijn staat als visch is duidelijk, mij staat

Is het lang niet. Ik ben een eenzaam dichter,

Een treur’ge twijflaar die te wachten staat

Dat ‘t leven eens hem teeder wordt en lichter.

 

‘t Probleem van mensch tot mensch geeft last en hinder,

Maar van poëet tot goudvisch is ‘t niet minder.

 

Hij lijkt wel levend vuur wanneer in ‘t water

De lage gloed valt van het avondlicht.

En naast hem droomt, afwezig, de oude kater;

Het is een leerrijk en een mooi gezicht.

 

‘k Begrijp dat het de schilders inspireert,

En hun de schoonheid van de kleuren leert.

 

Waar is de Staat of zelfs de Dictatuur

Die den poëet op straf van dood verplicht

Een visch te houden die in ‘t avonduur

Zijn kamer en zijn eenzaamheid verlicht?

 

Hij zou misschien minder gedichten schrijven,

Maar dichter bij het lieve leven blijven.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://versindaba.co.za/2010/02/23/goue-visse-goue-gedigte

Az aranyhal (Magyar)

Napok óta kínzott a céltalanság,

kedvetlen voltam, unott, bágyatag.

Hogy elcsevegjünk, vettem egy halat hát,

legyezős farkú, szép aranyhalat.

 

Sok örömet találok majd, remélem,

a tiszta vízben itt e fürge lényben.

 

Japáni hal, mint a boltos közölte,

és mért ne hinném, hogy nem hazudott.

A hal most vígan úszkál körbe-körbe,

s én monológgal csábítom legott.

 

Színe akár az érő pír az epren.

Nagyon szép — de megért-e vajon engem?

 

Első látásra pompás poligám már,

mert bókjaimra fölöttébb vidám,

törje kerékbe nyelvük a szabályt bár,

vagy szóljanak sántító francián.

 

Mit mond rá? Vagy ellenvetése van tán?

Válaszul csak legyint egyet a farkán.

 

Hal-helyzete világos. Az enyém nem:

magányos vagyok, költő, szüntelen

kételyek közt várom, örökre résen

állva, hogy sorsom könnyebb s jobb legyen.

 

Ember s ember közt van probléma bőven;

de nincs kevesebb költő s hal között sem.

 

Lobbanó lángnak látszik, ha az este

hunyó fényében csillámlik a víz.

Mellette vén macska gunnyaszt merengve:

szép látvány, és van tanulsága is.

 

Értem a festőt, ha ihletre gyullad:

egy hal színéből sok szépet tanulhat.

 

Mennyit nyerne az állam, vagy az önkény,

ha fővesztés alatt parancsot ád;

költő tartson halat, hogy este jöttén

beragyogja magányát s otthonát.

 

Úgy talán annyi verset írni nem tud,

de az élet szívéhez közelebb jut.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap