Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Leopold, J. H.: Odúkból rakott vén városba (De lente valt dan in een oude stad Magyar nyelven)

Leopold, J. H. portréja

De lente valt dan in een oude stad (Holland)

De lente valt dan in een oude stad

een holgebouwde, waar ik lang

was en nu ga ik in verwachten, dat

open is, en ik voel een wrang

verdriet in alles.

 

O, zij, de huizen, de steenen

en de geknotte boomen in de vochte lucht

en de menschen, die gaan zoo voor zich henen,

zij vragen, vragen en ik kan hen niet verstaan

en mijn bevangen denken heeft zich toegedaan

en is weifelende, vertwijfelende, wat was

de droefenis, die vind ik in deze dingen.

 

Mijn voeten zij gaan onder mij klisklas,

mijn hoofd hangt in een web van schemeringen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www2.hum.uu.nl/solis/nederlands

Odúkból rakott vén városba (Magyar)

Odúkból rakott vén városba

jön hát a tavasz, túl régen élek ott,

s most várnám, hogy már

kitárul, de mindenben fanyar

fájdalmat érzek.

 

Ó azok a kövek, házak,

a nyesett fák, a nedves égben,

s az emberek, kik csak magukra látnak,

szólnak, csak szólnak s őket nem érthetem,.

magába zárva bennem az értelem

és nyugtalanító, kétségbe ejtő a bánat,

ami volt, hogy e dolgokat nézem.

 

Az összevisszaság alatt megrogynak a lábak,

a szürkület hálójában függ fejem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/05100/05136/05136.pdf

minimap