Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lucebert: Szeretném költői módon (Ik tracht op poëtische wijze Magyar nyelven)

Lucebert portréja

Ik tracht op poëtische wijze (Holland)

ik tracht op poëtische wijze

dat wil zeggen

eenvouds verlichte waters

de ruimte van het volledig leven

tot uitdrukking te brengen

 

ware ik een mens geweest

gelijk aan menigte mensen

maar ware ik die ik was

de stenen of vloeibare engel

geboorte en ontbinding hadden mij niet aangeraakt

de weg van verlatenheid naar gemeenschap

de stenen stenen dieren dieren vogels vogels weg

zo niet zo bevuild zijn

als dat nu te zien is aan mijn gedichten

die momentopnamen zijn van die weg

 

in deze tijd heeft wat men altijd noemde

schoonheid schoonheid haar gezicht verbrand

zij troost niet meer de mensen

zij troost de larven de reptielen de ratten

maar de mens verschrikt zij

en treft hem met het besef

een broodkruimel te zijn op de rok van het universum

 

niet meer alleen het kwade

de doodsteek maakt ons opstandig of deemoedig

maar ook het goede

de omarming laat ons wanhopig aan de ruimte

morrelen

 

ik heb daarom de taal

in haar schoonheid opgezocht

hoorde daar dat zij niet meer menselijks had

dan de spraakgebreken van de schaduw

dan die van het oorverdovend zonlicht



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.advaitacentrum.nl/nl

Szeretném költői módon (Magyar)

Szeretném költői módon

Hogy úgy mondjam

Egyszerű fénylő vízként

Kifejezni a teljes élet

Lehető kereteit

 

Ha én nem ember lennék

Mint az emberek tömege

De lennék aki voltam

Megkövült vagy folyékony angyal

Születés és elbomlás meg nem érinthetnének

A közösségbe az elhagyatott útja

A köves kövek állati állat madarak útja

Nem lenne ily piszkos

Mint amilyennek látszik verseimben

Melyek pillanatfelvételek eme útról

 

Korunkban ahogy azt mindég hívták

A szépség szépség arca elégett

Embereket nem vigasztal

Lárvákat, kígyókat, patkányokat talán

Az embert rémiszti

Tudatát erősíti

Hogy csak morzsa a világmindenségnek a szoknyáján

 

Nem csupán a gonoszság

A gyilok tesz lázadóvá bénulttá

De a jóság is

Az ölelő kar reménytelenül szitkolja

Létterünk

 

Ezért kerestem fel

Szépségében a nyelvet

S hallhattam ott: több emberit nem nyújthat

Mint az árnyéknak vagy mint a füldöngető

Napfénynek a beszédhibáit



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Kapcsolódó videók


minimap