Vliet, Eddy van: Szerelmes (Verliefd Magyar nyelven)

Zo gaat het, zo ging het en zo zal het altijd gaan.

Afspreken in cafés op de sluitingsdag.

Aan de verkeerde zijde van bruggen staan.

Tussen duim en wijsvinger, als brandende as,

het fout begrepen telefoonnummer.

Parken te nat, hotels te vol, Parijs te ver.

Liefde als een veelvoud van vergissingen.

Onbeholpen woorden als zo-even op zak en

zoveel zin om, los van de wetten

van goede smaak en intellect, te schrijven

dat van de stad waar je elkaar voor het eerst zag,

een plattegrond bestaat, waarop een kus,

die het nauwelijks was, geregistreerd werd.

Így van, így volt, és mindig is így lesz.

Ígéret egy randevúra a zárás napján.

A híd másik oldalán állni meg.

A hüvelyk- és mutatóujj között - égő hamu -

a rosszul értelmezett telefonszám.

Parkok nyirkosak, szállodák teli, Párizs távol.

A szerelem mint sokszoros félreértés.

Gyámoltalan szavak, mint éppen  most,

és oly sok óhaj, a jóizlés

törvényein túl, és értelem, írni

a városról, ahol először találkoztak,

íme egy térképnyi hely, amin egy csókot,

amit alig lehetett annak nevezni, feljegyeztek.