Vlek, Hans: Óda az oboához (Ode aan 't haute bois Magyar nyelven)

Mozart, Verdi, Hindemith en von Weber

zouden niets geweest zijn zonder hem:

de rustgeduldige muzikale antistreber

oefenend op snaren, toets en kleppen zonder stem -

Dan onopvallend anoniem thuisgekeert na 'n concert

en weet zich nooit vernoemd te zullen zien

in pers of ether, omdat hij stil vrijwillig werd

de kunstenaar der oude spreuk: ick dien -

Zo gaat hij met z'n koffer door de regen

langs oude gevels heen, door weemoed verscheurd

van 't laatste requiem, en komt 'n popster tegen

die 'm met afkeer en walging vervult

omdat in diens flitsende oeuvre verdovend gebeurt

waarover men in 'n minuut is uitgeluld -

Hindemith, Verdi, Mozart és von Weber

őnélküle te mind vajh merre vagy?

a szünettűrő zenész, antistreber

billentyűn játszik, húron, ventilen, de semmi hang –

a concertekről névtelen tér haza,

tudja oly név ő, mit sosem hirdetett

a rádió, hírlap, mert a jelszava:

szolgálok s önszántából csend művésze lett.

Megy kofferével a záporon át,

A vén tetők előtt a lelkét tépi

a játszott requiem egy popsztárt lát

iszonnyal, megvetéssel nézi,

kábulat csak, mi villanásnyi művéből kiált,

és értelmét egy perc alatt felméri.