Verhulst, Dimitri: Egyetlen csak s ez éjhez (Aan de nacht, de enige Magyar nyelven)

Aan de nacht, de enige behoort het tobben.

Jij zit nog op en praat met een verzonnen zoon

over de lus in de letter l van liefde,

hoe strak die zit, en hoe die stropt.

In een belendende kamer wacht je vriendin

volleerd want tevergeefs op jou, en vrijt zij

vingervlug met een fantasie

waarvan ze zwanger raakt en zingt.

Een hand van gister graait in je platenkast,

laat Kindertotenlieder kraken als treden

naar de verboden kamer waarin je ma en pa betrapt

op het maken van het kind dat men liever had.

Je heft en beft de fles, proeft de som

Van je slingerdeslangse gedachten en sommeert

Het verzegelde zwijgen tot schrijven

Met de benen open ligt en lonkt de atlas,

Je likt je vingers nat, en je gaat.

Egyetlen csak s ez éjhez kétség tartozik.

Fent vagy még és képzelt fiadnak magyarázod,

milyen feszes és fojtogató

a szerelemben az s-betű hurka.

A szomszéd szobában a barátnőd vár

kiokítva, mert rád hiába, s röpkén a

fantáziával ölelkezik,

terhesen tőle énekelni kezd.

Egy másnapos kéz lemezek közt kutat,

hagyja a Kindertotenlieder recsegjen, mint a lépcsők

a tiltott szoba fele, ahol papád és mamád

gyereket csinál olyat, mit jobban szerettek volna.

Fogod az üveget, megszopod díszszalag hosszú

gondolatok summáját kóstolgatod,

írásra szorítod a pecsétes hallgatást.

Lábait szétvetve hív az atlasz.

Ujjaid megnyalod és mész.