Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Berge, H.C. ten: Amstel pályaudvar 76/l/7/9.15h (Amstelstation 7.1.76/9.15 uur Magyar nyelven)

Berge, H.C. ten portréja
Gera Judit portréja

Vissza a fordító lapjára

Amstelstation 7.1.76/9.15 uur (Holland)

Je hebt me in de trein

opnieuw getroffen

 

er is geen beeld, er staat een scherm

van woorden

dat je aan het oog onttrekt

 

hoewel door jou gewekt en twintig jaar

geschaduwd

wist je altijd ongezien te blijven

 

men mocht niets meer van je weten

dat je in je brieven schreef

 

”Ik ben geschonden

en gebeten

maar ik leef”

 

je schreef

“Het sap

zal spoedig door de takken stromen”

 

jij overheilig wijf

je bent in alles

wat ik schrijf aanwezig

 

steeds het galgenaas van godgeleerden

kreeg je soms gestalte,

nooit een lijf

 

veel besproken en toch

onbeschreven ben je

slechts als tekstlichaam intact gebleven

 

men las liefde en seizoenen af

aan je gegroefde huidstructuur

 

winter duurde eeuwen;

kou vrat je niet aan

 

wat strijd om het bestaan was

werd de kunst van overleven

 

nog zijn de tijden guur en wij

al voor de oerschreeuw aangetast

 

nu ik je aanraak met mijn ogen

zie ik weer

de glans van donker woordglazuur



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poezie-leestafel.info

Amstel pályaudvar 76/l/7/9.15h (Magyar)

A vonaton megint

felfigyeltem rád

 

nincsen kép, csak szavakból

ernyő

mely eltakar a tekintet elől

 

noha teremtményed és húsz évig

árnyékod lakója

mindig láthatatlannak maradtál

 

csak annyit lehetett tudni rólad

amennyit leveleidben írtál

 

„Sérült vagyok

és keserű

de élek”

 

írtad

„A nedv

nemsoká szétárad a fákban”

 

te szentséges szent asszony

ott vagy mindenben

mit írok

 

teológusok könnyű prédája

néha alakot öltöttél

de testet soha

 

sok vita tárgya ámde

meghatározott soha

csak mint szövegtest maradtál érintetlen

 

szerelmet és évszakokat olvastak ki

bőröd barázdált struktúráiból

 

a tél örökké tartott; a hideg

nem ütött rajtad nyomot

 

mi a létért folytatott harc volt

a túlélés művészete lett

 

még mindig nehéz időket élünk

és már megjelölve az őssikolyra

 

most hogy szememmel megérintelek

újra látom

a sötét szó-zománc ragyogását



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

minimap