Braet, Mark: Memento (Memento Magyar nyelven)

Zij traden zonder angst tussen de hoge muren

en zagen weer de zon door het gekerkerd raam

zij wisten niet hoe lang het leven nog kon duren

en zochten op de wand naar een verloren naam.

De dagen gleden heen tussen de lange nachten

en tussendoor de staven van het tralieraam

ze hoorden in de gang het lachen van de wachten

en krasten op de muur de letters van hun naam.

Zij traden zonder angst tot bij de houten palen

en keken naar de hemel zonder kerkerraam

er bleven slechts hun levenloze lijven hangen

en op de grijze muur hun reeds vergeten naam.

1950

a nagy falon belül mindig keményen léptek;

nap és holdfény szitált a börtönablakon;

olykor tűnődtek ők, meddig tart még az élet,

s fakó nevek sorát betűzték a falon.

suhantak a napok, a hosszú éjek köztjét

áttörvén kiosontak az ablakrácsokon;

míg kint a folyosón vidáman ült az őrség,

betűket róttak ők a szürke kőfalon.

keményen léptek ők, a bitóig keményen;

fölöttük volt az ég, nem túl az ablakon;

csupán élettelen testük lengett a szélben,

nevük, az ott fakul a szürke kőfalon.

1950