Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gulliksen, Geir: Mielőtt elváltunk (Historie om et ekteskap Magyar nyelven)

Gulliksen, Geir portréja

Historie om et ekteskap (Norvég)

1

 – Kan du fortelle om oss.
– Om oss?
– Fortell til meg som om jeg ikke visste noe.
– Vi var kjærester.
– Ja. Og mer?
– Vi var kone og mann. Vi hadde giftet oss.
– Og så?
– Vi var mamma og pappa. Vi hadde barn sammen.
– Ikke det. Fortell om oss to. Hva var det som skjedde med oss?
– Vi levde sammen.
– Tok vi vare på hverandre?
– Hva mener du? Jo, vi gjorde det.
– Men så en dag.
– Men så en dag? Vil du at jeg skal fortelle om det?
– Jeg trenger å høre hva som skjedde med oss. Jeg skjønner det ikke.
– Jeg har det ikke så klart for meg, jeg heller.
– Kan du ikke fortelle meg om det likevel?
– Jeg tror ikke jeg klarer det. Nei, jeg vil ikke, jeg kan ikke.
– Vil du at jeg skal fortelle det isteden? Da gjør jeg det.

 2

Jeg må tenke meg hvordan det var for henne den våren, en av de dagene før alt skjedde. Hun var midt i livet, hun gikk rett inn i alle rom og alle situasjoner. Kroppene rundt henne var en vennlig skog, hun tok seg lett frem blant alle, hun kunne snakke med hvem som helst. Hun hadde hatt langt hår, alltid, men etter at hun ble sammen med meg, klipte hun det kort og farget det mørkere. Hver natt sov hun på siden, med en hånd under kinnet på seg selv. Jeg lå bak henne, vi sov nakne, jeg hadde armene rundt henne, hun kjente den varme forsiden min mot ryggen. Om nettene var det bare oss to, om morge- nen våknet vi på hver vår side av sengen. Hun ble vekket av meg, eller av ungene. Rommene var lyse, stemmene milde. Lenge finnes det ikke noen annen måte å huske dette på, som en uventet og ufortjent lykke. Vi pleide å sitte sammen rundt et ovalt bord, dansk design, det var lagd av stål og hvit respatex. Bordet var altfor dyrt for oss den lørdagen vi kjøpte det, men vi ble vant til det, gjelden økte og vi tenkte ikke på den. Vi satt ved det bor- det morgen og kveld, ungene gjorde lekser der. Senere ble bordet altfor stort, det var hun som fikk det, og det nye kjøkkenet hun plasserte det i, var mindre. Til slutt solgte hun det, og nå står det hos noen andre: bordet har fått nytt liv, som alt annet vi to pleide å dele.

 



FeltöltőJakus Laura 1.
KiadóAschehoug Forlag
Az idézet forrása.

Mielőtt elváltunk (Magyar)

1

– Mesélhetnél rólunk.
– Rólunk?
– Mesélj nekem úgy, mintha semmit sem tudnék.
– Egy pár voltunk.
– Igen. És még?
– Férj és feleség voltunk. Összeházasodtunk.
– És azután?
– Anya és apa voltunk. Gyerekeink voltak.
– Ezt ne. Mesélj kettőnkről. Mi történt velünk?

– Együtt éltünk.
– Vigyáztunk egymásra?
– Ezt hogy érted? Igen, vigyáztunk.
– De aztán egy nap…
– De aztán egy nap…? Szeretnéd, ha mesélnék róla?
– Hallanom kell, mi történt velünk. Mert nem értem.
– Számomra sem teljesen világos.
– Nem mesélnéd el mégis?
– Nem hiszem, hogy képes vagyok rá. Nem, nem akarom, nem tudom.
– Akarod, hogy inkább én mondjam el? Akkor majd én elmesélem.

 2

El kell képzelnem, milyen volt a feleségem számára az a tavasz, a napok egyike, mielőtt az egész megtörtént. Az élet közepén állt, elfogulatlanul lépett be minden egyes szobába és helyzetbe. A körülötte lévő testek barátságos erdőként vették körül, gondtalanul mozgott közöttük, bárkivel beszédbe elegyedett. Világéletében hosszú haja volt, de azután, hogy összejöttünk, rövidre vágatta és sötétebbre festette. Minden éjszaka az oldalán fekve aludt, egyik kezét az arca alá téve. Én mögötte feküdtem, meztelenül aludtunk, átöleltem, a hátán érezte a testem melegét. Éjszaka csak mi ketten voltunk, reggel mindketten az ágy két oldalán ébredtünk. Én ébresztettem, vagy a gyerekek. A szobák világosak voltak, a hangok szelídek. Hosszú ideig nem lehetett másként emlékezni erre, mint egy váratlan és meg nem érdemelt boldogságra. Egy ovális asztal körül ültünk, dán dizájn, acélból és fehér műanyagból készült. Túlságosan drága volt a számunkra, amikor egy szombaton megvettük, de már hozzászoktunk, hogy az adósságaink növekedtek, nem törődtünk vele. Reggel és este ennél az asztalnál ültünk, a gyerekek ott írták a leckéjüket. Később az asztal túl nagy lett, amikor magával vitte, az új konyha, ahová állította, kisebb volt, mint a miénk. Végül eladta, és most más emberek otthonában áll: az asztalnak új élete van, mint minden egyébnek, amin egykor mi ketten osztoztunk.



FeltöltőJakus Laura 1.
KiadóTypotex Kiadó
Az idézet forrása.

minimap