Ibsen, Henrik: Egy forradalmi szónokhoz (Til min venn revolusjons‑taleren! Magyar nyelven)

De sier, jeg er bleven 'konservativ'.
Jeg er hva jeg var i mitt hele liv.

Jeg går ikke med på å flytte brikker.
Slå spillet over ende; da har De meg sikker.

En eneste revolusjon jeg husker
som ikke ble gjort av en halvhets‑fusker.

Den bærer for alle de senere glorien.
Jeg mener naturligvis syndflods‑historien.

Dog selv den gang ble Lucifer luret;
ti Noa tok, som De vet, diktaturet.

La oss gjøre det om igjen, radikalere;
men dertil kreves både menn og talere.

I sørger for vannflom til verdensmarken.
Jeg legger med lyst en torpédo under Arken.

Maradisággal vádolsz engemet.
Szavaim változatlan zengenek.

Utálom az egérszülő hegyet.
Mihelyt igazi harcba hisz, megyek.

Egy forradalom győzött itt csupán,
hanem az kongatott is pár kupán.

Azé lett minden hír és glória.
A vízözön az a história.

Akkor sült föl Lucifer, a szamár -
Noé parancsuralmat proklamál.

Kezdjük hát újra, bátor szellemek!
De ehhez férfikarok kellenek.

Ti árasszátok el e csúf zugot.
Én bús bárkánk alá bombát dugok.