A város jeladása nem
autókerekek surrogása
esőtől áztatott aszfaltokon.
Nem a tejeskocsik
súrlódása járdaszegélyhez
borús reggeleken. Nem száguldó vonat.
Nem a fényreklám
hangtalan lobogása
a kígyózó folyók fölött,
vagy az ívlámpák csillogó gyöngyszalaga.
Nem lármás, nagy éttermek
pohárcsöngése.
Nem gőzhajók nyers kürtje a kikötőben,
egy hosszú, két rövid ismételt horkanása.
Nem az éjjeli villamos
kába dala utcákon, melyeket nem ismersz.
Nem a szaxofon az ötödik emeleten.
Nem -
a város jeladását,
a város hajszolt érverését
éjszaka ismered föl:
azon az éjen,
mikor először
mész magányosan és reménytelenül -
visszhangzó gúnyként nő föl mögüled
akkor az utcakőről:
- saját lépteid koppanása.