Hauge, Olav H.: Hétköznap (Kvardag Magyar nyelven)

Dei store stormane
har du attum deg.
Då spurde du ikkje
kvi du var til,
kvar du kom frå eller kvar du gjekk,
du berre var i stormen,
var i elden.
Men det gjeng an å leve
i kvardagen òg,
den grå stille dagen,
setja potetor, raka lauv
og bera ris,
det er so mangt å tenkje på her i verdi,
eit manneliv strekk ikkje til.
Etter strævet kan du steikja flesk
og lesa kinesiske vers.
Gamle Laertes skar klunger
og grov um fiketrei,
og let heltane slåst ved Troja.

Megint elértek
a vad viharok.
Nem kérdezed most,
miért vagy,
hogy honnan és hová.
Csak állod a vihart,
a tüzet.
De jönnek csöndes,
szürke hétköznapok is.
Kiültetni a krumplit, gereblyézni az avart,
gallyat szedni,
annyi mindennel kell törődni a világon,
hogy nem is elég rá egy emberélet.
Dolog után szalonnát süthetsz,
szemelgethetsz kínai verseket.
A vén Laertes venyigét nyesett,
felásta a fügefakertet,
s hagyta a hősöket, verekedjenek csak Trója
falainál.