Christie, Erling: Szeptemberi elégia (Elegi i september Magyar nyelven)

Uendelig stillhet i himlen
september ved stranden og solens
ensomme lek over vannet

Kjølig naturens avskjed
Ut over havet
skyenes hvite flukt
for syngende vind

timen for avskjed
og andakt i sivet -
visnende uten erindring

Avskjedens time, men ennu
ingen forsoning
ennu høstklar fjernhet
gjenklang av stemmer og barns
jublende rop imot sjøen

Lyttende ennu
til sommerens døende rop mellom sivet
vandrer vi inn
under høstens stjerner

inn i de høye netter
ulmende av det ennu
ikke forløste.

Végtelen csendesség az égen
szeptember a parton s magányos nap
fényjátéka a vízen

A természet hűvös búcsúzása
Künn a tenger fölött
felhők fehér futása
zengő szelek elől

a búcsúzás órája
s áhítata a nádban -
haldoklik emléktelenül

A búcsúzás órája de még
nem a megbékélésé
a tiszta őszi messzeségben még
szeptember visszhangjai s ujjongó
gyermekhangok a tengernél

Figyelve még a nyár
elhaló kiáltásait a nád közt
megyünk egyre beljebb
az őszi csillagok alá

be a magas éjekbe
a még föloldozatlanul
parázslókba.