Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wessel, Johan Herman: A nagyúr (Herremanden Magyar nyelven)

Wessel, Johan Herman portréja

Herremanden (Norvég)

En Herremand sov engang hen;
Og saa skal alle Herremænd,
    Hvor gierne de end leve ville.
        Og det er ilde,
   At døe, naar man endnu ei vilde.
 
Den Herremand, jeg synger om,
Did, Stakkel! efter Døden kom,
    Hvor ingen frøs, skiønt alle vilde.
        Og det er ilde,
   At ikke fryse, naar man vilde.
 
Han traf sin Kudsk, og studsede:
„Hvad! Jochum og i Helvede?
    Jeg næsten det forsværge vilde.“
        Og det er ilde,
   At see, hvad man forsværge vilde.
 
„Hvorfor jeg kommen er herned,
Du udentvivl alt forud veed,
    Saa jeg omsonst det dølge vilde.“
        Og der er ilde,
   Bekiendte Ting at dølge ville.
 
„Min Søn forfaldt til Hoer og Spil,
Og satte flere Penge til,
    End min Formue taale vilde.“
        Og det er ilde,
   At den ei mere taale vilde.
 
„Af Godhed for det Skumpelskud
Jeg sued' mine Bønder ud,
    Og deres Suk ei høre vilde.“
        Og det er ilde,
   Ei Bønders Suk at høre ville.
 
„Men du, som var saa from og god,
Og giorde intet Kræe imod,
    Hvi du er her, jeg vide vilde.“
        Og det er ilde,
   Saa nøie alt at vide ville.
 
„Det gaaer,“ var Svaret, „mig saa slet,
Fordi jeg hisset giorde det,
    Som I ei kunde, skiønt I vilde.“
        Og det er ilde,
   At ikke kunne, naar man vilde.
 
„Den Søn, som volder, I er her,
Har jeg paa Halsen skaffet jer.
    Jeg Fruen intet negte vilde.“
        Og det er ilde,
   Slet ingen Ting at negte ville.
 
Sligt lærer hvert utugtigt Skarn,
At ikke skaffe Næsten Barn,
    Skiønt Næstens Kone gierne vilde.
        Og det er ilde,
   At Næstens Kone gierne vilde.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.kalliope.org

A nagyúr (Magyar)

Elpatkolt egyszer egy nagyúr,
a nagyúr is mind sírba hull,
 bár élni vágyna, meg nem unja.
   S meghalni csúnya
annak, ki életét nem unja.
 
E nagyúr is oda jutott,
hol dideregni lenne jobb
 s nem lehet, bár lehull a gúnya.
   Nem fázni csúnya,
ha fázni vágysz, s lehullt a gúnya.
 
Szeme kocsisán fennakad:
„Pokolban sülsz te is, Jakab?
 Nem hittem volna, száz falumra!”
   S meglátni furcsa,
amit nem hittünk száz falunkra.
 
„Mért vagyok itt, hol nincs hideg,
te rég tudod, s titkot minek
 titkolni az előtt, ki tudja.”
   Titkolni csúnya,
ha titkodat már fű-fa tudja.
 
„Kártyás és nőpecér fiam
pénzem herdálta csak vigan,
 s ez vagyonomból nem futotta.”
   Be rossz, be csúnya,
vagyonból ha kevésre futja.
 
„És jóságból, e gaz miatt,
hajszoltam parasztjaimat,
 süket maradtam sóhajukra.”
   Ó be csúnya,
fület betömni sóhajukra.
 
„De hát te, jámbor és derék,
ki még a jószágnak se vét,
 mért sülsz, oldalam egyre fúrja?”
   S megtudni csúnya
olykor, mi oldaladat fúrja.
 
S a kocsis szólt: „Rám jár a rúd,
mert megtettem (tehet, ki tud),
 mit csak próbáltál újra s újra.”
   Bíz világ csúfja,
ki próbál csak, de sohse tudja.
 
„Én csináltam őt, ki miatt
itt vagy, nyakadra e fiat,
 asszonyod kért rá, várt a dunyha.”
   Ó be csúnya
csak bújni be, ha vár a dunyha.
 
Felebarátnak gyereket
csinálni, disznó, nem lehet,
 asszonya bárhogy súgja-búgja.
   Asszony, be csúnya,
hogy mással mindig ágyba bújna.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. G.

Kapcsolódó videók


minimap