Vaqueiras, Raimbaut de: Hullámhegyek a tágas tengeren (Altas undas que venez suz la mar Magyar nyelven)

Altas undas que venez suz la mar
que fay lo vent çay e lay demenar
de mun amic sabez novas comtar,
qui lay passet? No lo vei retornar!
Et oy Deu, d'amor!
Ad hora.m dona joi et ad hora dolor!
 
Oy, aura dulza, qui vens dever lai
Un mun amic dorm e sejorn' e jai,
Del dolz aleyn un beure m'aporta.y!
La bocha obre, per gran desir qu'en ai.
Et oy Deu, d'amor!
Ad hora.m dona joi e ad hora dolor!
 
Mal amar fai vassal d'estran païs,
Car en plor tornan e sos jocs e sos ris.
Ja nun cudey mun amic me traÿs,
qu'eu li doney ço que d'amor me quis.
Et oy Deu, d'amor!
Ad hora.m dona joi e ad hora dolor!

Hullámhegyek a tágas tengeren,
kiket a szél űz-hajszol szüntelen,
mondjátok el, mivé lett kedvesem -
otthonába már nem tér meg sosem?
Szerelem istene,
örömet adsz elébb, aztán ürmöt bele!
 
Lágy fuvalom, ki onnan érkezel,
hol ő lakik, álmodik vagy hever,
édes leheletét hozd nékem el!
Megnyílik szám, szivemben láz tüzel.
Szerelem istene,
örömet adsz elébb, aztán ürmöt bele!
 
Távol-levőt szeretni gyötrelem,
örömből és vigságból könny leszen. -
Ki hitte, hogy ez esik meg velem,
hisz megadtam, bármit kért kedvesem!
Szerelem istene,
örömet adsz elébb, aztán ürmöt bele!