Crespo, Gonçalves: Mater dolorosa (Mater dolorosa Magyar nyelven)

Quando se fez ao largo a nave escura,

na praia essa mulher ficou chorando,

no doloroso aspecto figurando

a lacrimosa estátua da amargura.

Dos céus a curva era tranquila e pura;

das gementes alcíones o bando

via-se ao longe, em círculos, voando

dos mares sobre a cérula planura.

Nas ondas se atufara o Sol radioso,

e a Lua sucedera, astro mavioso,

de alvor banhando os alcantis das fragas...

E aquela pobre mãe, não dando conta

que o Sol morrera, e que o luar desponta,

a vista embebe na amplidão das vagas...

Midőn eltűnt a barna bárka messze,

egy asszony állt a parton még zokogva,

miként keservnek könnyáztatta szobra,

a gyötrő látványtól kővé meredve.

Derűs, tiszta bolt hajlott az egekre,

és vijjogó sirályoknak csapatja

a tengerről a kék lapályu partra

ellátszott messzi körbe szállva szerte.

A napkorong lehúnyt a habtaréjba,

helyébe szállt a kedves hold karéja,

fürdetve hajnal-fénnyel büszke szirtet.

Szegény anya, nem gondolt mit se véle,

hogy napszállatra jő a hold kelése,

hogy hullám-mélybe fullad a tekintet.