Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Correia, Raimundo: Telehold (Plenilúnio Magyar nyelven)

Correia, Raimundo portréja
Tótfalusi István portréja

Vissza a fordító lapjára

Plenilúnio (Portugál)

Além nos ares, tremulamente,

Que visăo branca das nuvens sai!

Luz entre as franças, fria e silente;

Assim nos ares, tremulamente,

Balăo aceso subindo vai...

 

Há tantos olhos nela arroubados,

No magnetismo do seu fulgor!

Lua dos tristes e enamorados,

Golfăo de cismas fascinador!

 

Astros dos loucos, sol da demęncia,

Vaga, noctâmbula apariçăo!

Quantos, bebendo-te a refulgęncia,

Quantos por isso, sol da demęncia,

Lua dos loucos, loucos estăo!

 

Quantos ŕ noite, de alva sereia

O falaz canto na febre a ouvir,

No argęnteo fluxo da lua cheia. 

Alucinados se deixam ir...

 

Também outrora, num mar de lua,

Voguei na esteira de um louco ideal;

Exposta aos éolos a fronte nua,

Dei-me ao relento, num mar de lua,

Banhos de lua que fazem mal.

 

Ah! quantas vezes, absorto nela,

Por horas mortas postar-me vim

Cogitabundo, triste, ŕ janela,

Tardas vigílias passando assim!

 

E assim, fitando-a noites inteiras,

Seu disco argęnteo na alma imprimi;

Olhos pisados, fundas olheiras,

Passei fitando-a noites inteiras,

Fitei-a tanto, que enlouqueci!

 

Tantos serenos tăo doentios,

Friagens tantas padeci eu;

Chuva de raios de prata frios

A fronte em brasa me arrefeceu!

 

Lunárias flores, ao feral lume,

Caçoilas de ópio, de embriaguez —

Evaporaram letal perfume...

E os lençóis d'água, do feral lume

Se amortalhavam na lividez...

 

Fúlgida névoa vem-me ofuscante

De um pesadelo de luz encher,

E a tudo em roda, desde esse instante,

Da cor da lua começo a ver.

 

E erguem por vias enluaradas

Minhas sandálias chispas a flux...

Há pó de estrelas pelas estradas...

E por estradas enluaradas

Eu sigo ŕs tontas, cego de luz...

 

Um luar amplo me inunda, e eu ando

Em visionária luz a nadar,

Por toda a parte, louco, arrastando

O largo manto do meu luar...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.jornaldepoesia.jor.br

Telehold (Magyar)

Megremegve, messze és magasban,

felhők közt - mily sápadt tünemény!

Ágakon süt át, némán s fagyosan,

megremegve amott a magasban —

égő ballon száll az ég szinén!

 

Hány szemet belédbódulni késztett

fényed mágneses igézete!

Csábos örvénye a révülésnek,

szeretők s busongók holdja te!

 

Téboly-csillag, napja őrületnek,

alvajáró, kóbor égi kép!

Sugárodtól hányan részegedtek,

ó hány lélek, napja őrületnek,

téboly holdja, tébolyult beléd!

 

Hány hallgatta, át a tiszta éjen,

lázban égve rontásod dalát,

és a teljes hold ezüst vizében

káprázó füllel rohant tovább…

 

Hajdan én is a holdfénynek árján

űztem egy bolond eszmény nyomát,

pőre homlokom a szélbe tárván,

harmat fürdetett holdfénynek árján,

holdfény-fürdő, mely a szívnek árt.

 

Ó hányszor bűvös körébe vont már!

Holt óráknak dermedt őrhelyén

töprenkedve búsan, ablakomnál

éjszakákat virrasztottam én!

 

S mert bámultam teljes éjszakán át,

lelkemben ég az ezüst korong;

szemem megtört, alját árkok szántják,

és mert néztem annyi éjszakán át,

addig néztem, míg lettem – bolond!

 

Ó, hogy hány fájdalmas éji záport,

dért és zúzmarát szenvedtem el!

Fényeső hullt ezüstős fagyából

s homlokomon parázsként tüzelt!

 

Holdvirágok a halotti fényben:

ópium- s részegség-serpenyők

Léthe-illatot leheltek, és lenn

a talajvíz e halotti fényben

hamuszínből öltött szemfedőt.

 

Elvakít most csillogón a pára,

bensőmre mint fény lidérce ül,

és a hold sápadt színébe mártva

látok immár mindent itt körül.

 

Lépkedve e holdfény-lepte porban

szikrák pattannak sarum nyomán

Csillagpor van az utakra szórva…

s az Utakon, holdfény-lepte porban

vakon járok kába főm után.

 

Tágas holdfény gyűrűzik köröttem,

s látomásos fényben úszom én.

És e holdfényből szőtt balga köpeny

úszik szélesen a fény szinén.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap