Guimaraens, Alphonsius de: A fahéjfák is sírjanak utána… (Hão de Chorar por Ela os Cinamomos... Magyar nyelven)

Hão de chorar por ela os cinamomos,
Murchando as flores ao tombar do dia.
Dos laranjais hão de cair os pomos,
Lembrando-se daquela que os colhia.

As estrelas dirão – "Ai! nada somos,
Pois ela se morreu silente e fria... "
E pondo os olhos nela como pomos,
Hão de chorar a irmã que lhes sorria.

A lua, que lhe foi mãe carinhosa,
Que a viu nascer e amar, há de envolvê-la
Entre lírios e pétalas de rosa.

Os meus sonhos de amor serão defuntos...
E os arcanjos dirão no azul ao vê-la,
Pensando em mim: – "Por que não vieram juntos?"

A fahéjfák is sírjanak utána,
ne illatozzék viráguk az estnek.
Gyümölcsét a narancsfa porba hányja:
ágáról az a kéz már sose szedhet.

Csillagok mondják: „Jaj! miénk a bánat,
mert meghalt ő, jaj, csendes és hideg lett"
s pillantásuk vetve a drága lányra
sirassák húguk, kire rég nevettek.

A hold, ki mindig gyöngéden becézte,
s látta élni, szeretni, liliomba
takarja őt és rózsa levelébe.

A sír borítja már szerelmem álmát ... 
Meglátván őt az angyalok, zokogva
mondják a mennyben: „Mért nem hozta párját?"