Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Verde, Cesário: Nyugatérzés/Esti ima (O Sentimento dum Ocidental / Ave-Marias Magyar nyelven)

Verde, Cesário portréja

O Sentimento dum Ocidental / Ave-Marias (Portugál)

Nas nossas ruas, ao anoitecer,

Há tal soturnidade, há tal melancolia,

Que as sombras, o bulício, o Tejo, a maresia

Despertam-me um desejo absurdo de sofrer.

 

O céu parece baixo e de neblina,

O gás extravasado enjoa-me, perturba;

E os edifícios, com as chaminés, e a turba

Toldam-se duma cor monótona e londrina.

 

Batem carros de aluguer, ao fundo,

Levando ŕ via-férrea os que se văo. Felizes!

Ocorrem-me em revista, exposições, países:

Madrid, Paris, Berlim, S. Petersburgo, o mundo!

 

Semelham-se a gaiolas, com viveiros,

As edificações somente emadeiradas:

Como morcegos, ao cair das badaladas,

Saltam de viga em viga os mestres carpinteiros.

 

Voltam os calafates, aos magotes,

De jaquetăo ao ombro, enfarruscados, secos;

Embrenho-me, a cismar, por boqueirões, por becos,

Ou erro pelos cais a que se atracam botes.

 

E evoco, entăo, as crónicas navais:

Mouros, baixéis, heróis, tudo ressuscitado!

Luta Camões no Sul, salvando um livro a nado!

Singram soberbas naus que eu năo verei jamais!

 

E o fim da tarde inspira-me; e incomoda!

De um couraçado inglęs vogam os escaleres;

E em terra num tinir de louças e talheres

Flamejam, ao jantar alguns hotéis da moda.

 

Num trem de praça arengam dois dentistas;

Um trôpego arlequim braceja numas andas;

Os querubins do lar flutuam nas varandas;

Ŕs portas, em cabelo, enfadam-se os lojistas!

 

Vazam-se os arsenais e as oficinas;

Reluz, viscoso, o rio, apressam-se as obreiras;

E num cardume negro, hercúleas, galhofeiras,

Correndo com firmeza, assomam as varinas.

 

Vęm sacudindo as ancas opulentas!

Seus troncos varonis recordam-me pilastras;

E algumas, ŕ cabeça, embalam nas canastras

Os filhos que depois naufragam nas tormentas.

 

Descalças! Nas descargas de carvăo,

Desde manhă ŕ noite, a bordo das fragatas;

E apinham-se num bairro aonde miam gatas,

E o peixe podre gera os focos de infecçăo!

 



FeltöltőBittner Gábor
Az idézet forrásahttp://users.isr.ist.utl.pt

Nyugatérzés/Esti ima (Magyar)

Utcáinkat, ha jő az alkonyat,

Olyan sok csüggedés, melankólia járja,

Hogy árnyak, forgatag, Tejo és tengerpára

Képtelen vágyra szít; kívánni kínokat.

 

Az ég alján ború és ködök ülnek,

Lámpákból gáz ömöl, émelybe szédít engem;

Házak, kéményeik, s emberek nagy tömegben

Egyhangú londoni árnyalattá vegyülnek.

 

Kocsik zörögnek el, bent utazók is,

A vasútra siet, ki elmegy. Boldog népek!

S már sorjáznak elő a távoli vidékek:

Madrid, Párizs, Berlin, Pétervár, földgolyóbis!

 

A kalickákon effélék a rácsok:

Építkeznek, de még a faállványzat áll csak:      

Mint denevér csapong zaján harangozásnak, 

Szöknek gerendáról gerendára az ácsok.

 

Csapatostul dugarozók sürögnek

Zubbony a vállukon, mind kátrányos, mogorva;

Sikátorok zugán töprengek, bujdokolva,   

S kószálok part mentén, hol csónakot kikötnek.

 

Tengert idézek majd, históriát:

Mórt, bárkát, hősöket, újból életre kelnek!

Ott délen küzd Camőes, ki könyvet úszva ment meg!

Siklik kevély hajó, szemem ilyet se lát!

 

Az est megihlet; és felzaklat egyben!

Egy angol hajóról csónakot vízre löknek;   

A szárazon edény, kések, villák csörögnek,  

Fény gyúl, vacsorakor, divatos hotelekben.

 

Omnibuszon vitázik két fogorvos;

Gólyalábán bohóc tüsténkedik ügyetlen;

Kis háziangyalok balkonon lebegnek fenn;

Ajtajában mereng, hajadonfőtt, sok boltos!

 

Kiürül hajójavító és műhely;

Nyák csillan, a folyó, a munkásnők sietnek;

És nagy fekete raj, nyomulnak fel a hegynek

Fürge halaskofák, herkulesmód s derűvel.

 

Jönnek, rázzák pompázatos csípőjük!

Férfias törzsüket már-már oszlopnak vélném;

S páran a fejükön, a kosaraik mélyén

Hordják fiuk, lesz majd hajótörött belőlük.

 

Mezítláb! Kint, fregattfedélzeten,

Reggeltől estelig folyton csak szenet raknak;

S egy macskanyávogós, zsúfolt negyedben laknak,

Hol rothadó halak között ragály terem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. G.

minimap