Manias (Portugál)
O mundo é velha cena ensanguentada. Coberta de remendos, picaresca; A vida é chula farsa assobiada, Ou selvagem tragédia romanesca.
Eu sei um bom rapaz, - hoje uma ossada -, Que amava certa dama pedantesca, Perversíssima, esquálida e chagada, Mas cheia de jactância, quixotesca.
Aos domingos a déia, já rugosa, Concedia-lhe o braço, com preguiça, E o dengue, em atitude receosa,
Na sujeição canina mais submissa, Levava na tremente mão nervosa, O livro com que a amante ia ouvir missa! Feltöltő | Bittner Gábor |
Az idézet forrása | http://www.citador.pt/poemas/manias-cesario-verde |
|
Hóbort (Magyar)
A világ véres vén színházi szcéna. Kacagtatómód, toldás-foldás rajta; A élet rossz bohózat, ócska tréfa, Vagy tragédia, regényes, vad fajta.
Volt egy derék fiú - csak csont szegény ma -, Afféle dámát szeretett a balga, Ki mosdatlan volt, ragyaverte, léha, De dölyfölt donkihótés gőgtől hajtva.
A ráncos istennő minden vasárnap, Mélán a karját nyújtotta feléje, S a mamlaszban a félszegség eláradt,
Kutyaösztönnel, izgatottan, félve, Reszkető kézzel vitte asszonyának A könyvet, úgy mentek a nagymisére!
|