Eminescu, Mihai: Velence (Venetia Magyar nyelven)

S-a stins viata falnicei Venetii,
N-auzi cintari, nu vezi lumini de baluri;
Pe scari de marmura, prin vechi portaluri,
Patrunde luna, inalbind paretii.

Okeanos se plinge pe canaluri...
El numa-n veci e-n floarea tineretii,
Miresei dulci i-ar da suflarea vietii,
Izbeste-n ziduri vechi, sunind din valuri.

Ca-n tintirim tacere e-n cetate.
Preot ramas din a vechimii zile,
San Marc sinistru miezul noptii bate.

Cu glas adinc, cu graiul de Sibile,
Rosteste lin in clipe cadentate:
"Nu-nvie mortii - e-n zadar, copile!"

Kihunyt az életed, gőgös Velence,
Meghalt a dal, a tánc, a báli fény,
Márvány lépcsőkön, ó-kapuk ivén
A sápadt hold fehérlik estelente.

A tenger sír a sok lagúna sorján,
Virágos ifjan néz a szép arára
S lehelne újra életet reája
Zengő habokkal vén falat surolván.

A városon most temetői csend ül.
Mint pap régmúlt napokból, itten áll
Szent Márk s harangja éj felére csendül.

Bús hangja mély s mint rút Szibilla szája,
Halk ritmusokban - mintha szólna - zendül:
"Itt holtakat ne költs fiam, - hiába! "