Eminescu, Mihai: Kilobbant életed Velence... (Venetia Magyar nyelven)

S-a stins viata falnicei Venetii,
N-auzi cintari, nu vezi lumini de baluri;
Pe scari de marmura, prin vechi portaluri,
Patrunde luna, inalbind paretii.

Okeanos se plinge pe canaluri...
El numa-n veci e-n floarea tineretii,
Miresei dulci i-ar da suflarea vietii,
Izbeste-n ziduri vechi, sunind din valuri.

Ca-n tintirim tacere e-n cetate.
Preot ramas din a vechimii zile,
San Marc sinistru miezul noptii bate.

Cu glas adinc, cu graiul de Sibile,
Rosteste lin in clipe cadentate:
"Nu-nvie mortii - e-n zadar, copile!"

Kilobbant életed, Velence, büszke, büszke,
Dal nem dalol, se fényes bálok nem zengenek.
Ódon kapuboltokon át kelő holdfény remeg
Márvány lépcsőiden, s falat bevon ezüstje.

Okeanos panasza zúg a csatornákon át,
Virágzó ifjúsága lázong, mert isteni
Menyasszonyát szeretné életre kelteni,
falakat csapkodó szava hullámokból kiált.

Hallgat a vén vár, mintha temető volna már.
Régmúlt idők itt maradt papja, Szent Márk, sivár
Éjfélt kongat baljóslatú hangon az éjszakába.

Mély hangon, mintha a Szibillák szólanának,
Szól nagy nyugalmasan, szaván a némaságnak:
"Nem támadnak fel a holtak, fiam. Minden hiába. "