Mai am un singur dor (Román)
Mai am un singur dor În liniştea serii Să mă lăsaţi să mor La marginea mării; Să-mi fie somnul lin Şi codrul aproape, Pe-ntinsele ape Să am un cer senin. Nu-mi trebuie flamuri, Nu voi sicriu bogat, Ci-mi împletiţi un pat Din tinere ramuri.
Şi nime-n urma mea Nu-mi plângă la creştet, Doar toamna glas să dea Frunzişului veşted. Pe când cu zgomot cad Isvoarele-ntr-una, Alunece luna Prin vârfuri lungi de brad. Pătrunză talanga Al serii rece vânt, Deasupră-mi teiul sfânt, Să-şi scuture creanga.
Cum n-oi mai fi pribeag De-atunci înainte, M-or troieni cu drag Aduceri aminte. Luceferi, ce răsar Din umbră de cetini, Fiindu-mi prietini, O să-mi zâmbească iar. Va geme de patemi Al mării aspru cânt... Ci eu voi fi pământ În singurătate-mi. Az idézet forrása | http://ro.wikisource.org |
|
Immár csak egyre vágyom (Magyar)
Immár csak egyre vágyom: Ha leszállt az alkony, Ott leljem a halálom, Kinn, a tengerparton. Legyen békés az álmom, És a közelben erdő, S égen ne legyen felhő, Tenger-víz láthatáron. Nem kérek én gyászfátylat, Sem egy díszes koporsót, Vágjatok friss falombot, S abból fonjatok ágyat. És majd utánam senki, Ne sírjon fejem felett, Csak az ősz hangja lengi Át a száraz levelet. S miközben csörgedeznek A csermelyek folyton, Sétáljon át a holdon Csúcsa a fenyveseknek. És kolomphangként szóljon Az este hideg szele, S a szent hárs levele Csendben rám boruljon. Amint nem leszek vándor, Onnantól fogva, Elhavaznak az álmok. Az emlékek sora. S fenyvesek árnyékából, Esthajnalcsillagok, Mint régi jó barátok Rám mosolyogtok bárhol. Majd szenvedélytől nyög Zord dala a tengernek… Mert én már föld leszek, Magányba költözök.
|