Eminescu, Mihai: A csillagig (La steaua Magyar nyelven)

La steaua care-a răsărit
E-o cale-atît de lungă,
Că mii de ani i-au trebuit
Luminii să ne-ajungă.

Poate de mult s-a stins în drum
În depărtări albastre,
Iar raza ei abia acum
Luci vederii noastre.

Icoana stelei ce-a murit
Încet pe cer se suie;
Era pe cînd nu s-a zărit,
Azi o vedem şi nu e.

Tot astfel cînd al nostru dor
Pieri în noapte-adîncă,
Lumina stinsului amor
Ne urmăreşte încă.

A csillagig, mi felragyog,
Oly nagy a messzeség,
Hogy ezredévekig tartott,
Amíg ideért a fényesség.

Régen kihunyt az úton,
A végtelen kék űrben,
Fénye kóbor sugáron,
Most villant szemünkbe. 

A csillagkép, mely halott,
Lassan kúszott fel az égre;
Tündökölt, nem látszott,
Kimúlt, mire látjuk végre. 

Ahogy az óhajunk, éppen
A mélységes éjbe tűnik,
Elmúlt szerelmünk fénye
Még követ, nem szűnik.