Eminescu, Mihai: Ó, maradj (Ó Ramii Magyar nyelven)

"O, ramii, ramii la mine,

Te iubesc atit de mult!

Ale tale doruri toate

Numai eu stiu sa le-ascult;

In al umbrei intuneric

Te asaman unui print,

Ce se uit-adinc in ape

Cu ochi negri si cuminti;

Si prin vuietul de valuri,

Prin miscarea naltei ierbi,

Eu te fac s-auzi in taina

Mersul cirdului de cerbi;

Eu te vad rapit de farmec

Cum ingini cu glas domol,

In a apei stralucire

Intinzind piciorul gol

Si privind in luna plina

La vapaia de pe lacuri,

Anii tai se par ca clipe,

Clipe dulci se par ca veacuri."

Astfel zise lin padurea,

Bolti asupra-mi clatinind;

Suieram l-a ei chemare

S-am iesit in cimp rizind.

Astazi chiar de m-as intoarce

A-ntelege n-o mai pot...

Unde esti, copilarie,

Cu padurea ta cu tot?

„Ó maradj, maradj itt nálam,

szeretlek, te kis legény!

Minden rejtett óhajtásod

én ismerem, én, csak én;

Hűs árnyaim homályában

akár herceg is lehetsz,

víz tükrözi tiszta mélyén

fénylő fekete szemed;

Túl a patak csobbanáson,

füvek rebbenő neszén,

szarvascsorda vágtatását

hallod, s titkos szép zeném;

Látlak, elcsábít varázsom,

szelíd, ringat, nincs szavad,

kristálytiszta vízbe mártod

mezítelen lábadat

Teliholddal kósza fények 

a tavon, ha felragyognak,

éveid egy percnek tűnnek,

boldog perced századoknak.”

Így szólt csendesen az erdő,

s égboltként hajolt fölém;

Fütyürészett és nevetve

rétre ment a kis legény.

Ma, ha hívna, visszatérnék,

nem értem mért nem lehet…

Hová tűntél gyermekkorom,

s erdőm hová tűnt veled?