Densusianu, Ovid: Hol a földes dülő (La răspîntia neagră Magyar nyelven)

La răspîntia neagră

S-au oprit trei care,

Cei care le mînă

Scapără-n amnare.

Unul din ei zice:

„Fost-am la oraş

să mă judec iară:

tot eu păgubaş”.

Altul: „O făclie

Şi-un cosciug am luat;

mi-a ucis vechilul

singurul băiat”.

Cel din urmă: „Uite,

Mai aveam doi boi;

Pentru bir mi-i vinde

Mîine pe-amîndoi”.

Din răspîntia neagră

Carele-au plecat

Şi merg greu, de parcă

Piatră duc în sat.

Hol a földes, dülő

út ágazik le-fel,

három szekeres szikrát

csiholva vesztegel.

Szól egy: „A városban

jártam a jussomért,

a veszteség mégis

megint csak engem ért."

Másik: „Fáklya kellett

s koporsó énnekem;

az erdőőr lelőtte

egyetlen gyermekem."

A harmadik: „Volt még

két ökröm, vontató;

dobra ütik holnap,

elviszi az adó."

Indulnak a földes

dülőn a szekerek;

mind, mintha követ vinne,

nyikorog, nyekereg.