Ruga de toamnă (Román)
Îngăduie-mi stingerea unui copac Când foile, toamna, i se desfac Și vinete, galbene, roșii și arse Par sfârcuri de flăcări din torțe întoarse.
Copacul e, toamna, un fel de Seneca Și creanga ce frunza și-o sângeră e ca Un braț care picură sânge-nțelept, - Dar trunchiu-n albastru stă falnic și drept.
Îngăduie-mi stingerea unui copac, În gânduri, ca el în frunziș, să mă-mbrac: Cunună de flăcări arzând în prăpăd, Pe toate odată să mi le mai văd.
Și-n vremece pruncii veni-vor încoace Cu flăcări din gândul căzut să se joace, Eu, creștet gol pe albastrul înalt, Să ren-muguresc pentru veacul cellalt. Feltöltő | P. Tóth Irén |
Kiadó | Filum |
Az idézet forrása | József Attila Műfordításai |
Megjelenés ideje | 1998 |
|
Őszi ima (Magyar)
Engedd meg, hogy úgy múljak el, mint a fák ősszel, ha lombjait veti az ág s kék-piros-sárgái égett leveleknek megfordított fáklya lángjaként lebegnek.
Az őszi fa: Seneca; leveleit cseppenként elvérző ága pedig a bölcs kor, amelynek vére ered, - de áll a törzs, büszkén a kékbe mered.
Engedd meg, hogy úgy múljak el, mint a fák, öltsek gondolatot, mint lombot az ág s a megbecsülés lángkoszorúját égve még lássam, hogy milyen a világ.
S ha gyermekek jönnek játszani ezekkel az aláhullajtott gondolattüzekkel, s mint kopár facsúcs a kék magasság ölén, az új század számára rügyezzek újra én.
Feltöltő | P. Tóth Irén |
Kiadó | Filum |
Az idézet forrása | József Attila Műfordításai |
Megjelenés ideje | 1998 |
|