Stern, Jan Lulu: Gondolatok egy székről (Gânduri despre un scaun Magyar nyelven)

Un scaun , nu mai mult , dar cita viata ,
Cita miscare el vede-n jurul lui
Si bucurii , si lacrime pe fata ,
Dar mut , el nu le spune nimanui .
El m-a vazut la inceputul vietii
Cercind sa il dobor , neputincios ,
Voind sa fiu la fel cu calaretii
Calare , sus pe calul lor focos .
Si mai tirziu , sezind pe el alene ,
Cu gindul dus departe catre ea ,
El m-a vazut si tine minte bine
De cite ori am plins durerea mea ,
Sau fericit , zvicnind mereu din scaun ,
Pindind venirea ei dupa perdea ,
Cind aparea , saream la usa ca un
Copil voios ce-a capatat ce vrea .
Dar timpul trece , dragul meu prieten ,
Nici tu , nici eu nu mai sintem ce-am fost .
Tu gemi usor cind doar m-ating de tine ,
Eu pling vazindu-mi viata fara rost .

Egy szék, nem több, mégis mennyi élet,
mennyi mozgás, mi körülveszi őt:
örömök és csordogáló könnyek -
de ő csak hallgat, nem szól semmiről.
Látott már a kezdetek-kezdetén -
lovacska volt, és én a hős lovas,
tehetetlenül próbáltam legyőzni,
ő tüzes volt... én alig egy arasz.
És később, mikor sóhajtozva ültem
a Nagy Ő-höz küldve vágyamat,
csak ő látott , és nem feledte ma sem
hányszor sírtam el fájdalmaimat.
Vagy boldogan, a székről felugrálva
függöny mögül lestem kedves lépteket,
ha megjelent, az ajtóban álltam,
s örvendeztem akár egy kisgyerek.
Ám az idő telik, drága jó barátom,-
nem maradt ugyanaz senki sem:
te fájdalmasan nyögsz, ha csak hozzád érek,
én siratom mihaszna életem.