Elegie (Román)
Doamne, de m-as putea odihni într-un sanatoriu de munte, printre pastile roz si albastre, un sanatoriu cu miros puternic de brad si covoare moi, cu doamne cochete si nevrozate de conflicte placute, mici, conjugale. De-as avea si eu o trauma ca pojarul, o rapaiala de ploaie de vara, o nevroza ca o matase, dupa care esti si mai iubita: o nevroza ca un abur de musetel, dupa care esti si mai buimaca, celesta, dupa care fluxul feminitatii tale asalteaza lumea, o vindeca, îi da frisoanele unei comori numai de ea cunoscute. De m-as putea odihni în oricare scenariu al vietii, în cotloane diverse si simple, cinstite, unde sa nu existe decît un pat în care sa dorm si un lighean în care sa vomit tot ce dîndu-mi ai luat, Doamne, sa tot vomit. Feltöltő | Boér Péter Pál |
Az idézet forrása | http://www.versuri-si-creatii.ro |
|
Elégia (Magyar)
Ó, Uram, bárcsak egy hegyi szanatóriumban pihenhetnék, rózsaszín és kék pirulák között egy átható fenyő-illatú szanatóriumban, puha szőnyegek, és elegáns, kellemes kis házastársi bajoktól neurotikus hölgyek közt. Lehetne nekem is traumám: mint a kanyaró, egy nyári zápor kopogása, lágyan selymes idegbaj, ami után még jobban szeretnek: egy kamillagőzös neurózis, amely után még kábább vagy, kívánatos, nőiességed kiárad, megtámadja a világot, és meg is gyógyítja azzal, hogy csak egy általad ismert kincses hidegrázást ad neki. Bárha pihenni tudnék az élet bármely szegletében, különféle egyszerű és őszinte, becsületes zugokban, ahol csak egy ágy lenne, hogy alhassak és egy lavór, amelyben kihányhatok mindent, amit adva elvettél, Uram, hogy csak hányjak.
|