Dilema (Román)
Aţi vãzut prea bine, cã la consultaţii Doctorii te-ntreabã despre emanaţii Vor sã ştie tonul, abundenţã, faze, Unii le zic vânturi, alţii le zic gaze.
Dar sã nu vã mire dacã medicina Studiazã astãzi foarte mult bãşina Fiindcã-n biologie pentru toţi e clar: A bãşi e-un lucru foarte necesar.
Toatã lumea bese. Asta-i axiomã. Nu intereseazã ton, sunet, aromã În privinţa asta toţi suntem la fel Bese şi-mpãratul în palat la el,
Floarea nobilimii, preoţi, prinţi, prinţese, Papa de la Roma, bese şi iar bese. Încã-o chestiune trebuie-nţeleasã: Fiecare bese, dar la el acasã!
Fãrã martori, merge, tare sau încet Nimeni nu-ţi dicteazã ca sã beşi discret. Vrei rafale scurte, sau prelungi sã sune? Treaba ta, eşti liber, poţi sã faci şi spume.
Si chiar dacã nimeni nu-ţi stã împrejur Poţi sã beşi în lege, pânã cazi în cur. Eticheta însã cere sã fi pudic, Bunul simţ pretinde sã nu beşi în public!
Ce-ar fi, bunãoarã, s-auzi pe cutare C-a bãşit în public doamna... nu ştiu care Sau cã domnişoara, profesoara X S-a bãşit în clasã, ieri, la 2 fix ?!
Cum ar fi privite sau calificate? Ar mai fi prestigiu, autoritate? Aş, le-ar spune neted "de-al de bese tare" Cine le-ar mai crede fiinţe graţioase? Ar fi pur şi simplu nişte bãşinoase.
Dar mã-ntorc acuma iar la medicinã. Sã-ţi rişti sãnãtatea pentru o bãşinã? Sã n-o laşi sã iasã dacã eşti în public, Fiindcã eticheta cere sã fi pudic? În privinţa asta sunt pãreri mai multe Cine-ar sta pe toate sã le mai asculte? Astfel, dupã unii, poţi sã beşi oricât Dar sã ştii la vreme sã le strângi de gât. Poţi sã fi acelaşi om cu demnitate De-a le da fâsâite drumu-n libertate.
Asta-i o pãrere, una dintr-o mie Dar morala spune cã-i ipocrizie Ce deosebire e-ntre om şi cal ? Ar mai fi însã şi-un aspect moral
Când te-arãţi în public falnic, gras, fãlos
şi-n realitate esti un bãşinos, Câţi nu sunt dintr-ãştia care bãs de zor Parcã ştii vreodatã ce-i la curul lor !? Dar rãmâne lege cã e indecent Sã slobozi la gaze de eşapament. Fie, cu morala nu te poti certa Dar mai iese gazul fãrã voia ta.
Suierã şi geme cu prelung ecou Iar tu ai neşansa sã fi la birou. În astfel de cazuri, spune, ce te faci? Sã recurgi la scuze, sau sã te prefaci?
Din experienţã, eu vã spun cinstit Cã oricând în viaţã nu am îndrãznit Sã recurg la scuze, ar fi fost mai rãu Sã roşeascã lumea toatã-n jurul tãu !
Am târşâit un scaun, am fãcut ceva Ca sã nu se creadã c-am bãşit cumva. Si oricât se spune cã sunt ipocrit, S-au fãcut şi ceilalţi cã n-au auzit.
Chiar îndrãgostiţii când admirã luna Cu sau fãrã voie scapã câte una, Si cu-o tuse seacã, bine regizatã, Sau cu-o melodie mai pe nas cântatã, Fac ca sã vibreze tot a poezie Chiar şi nedorita, scurta gãlãgie.
Ce-a trecut pin maţe şi s-a dus în vânt Si-n care se-ncurcã viaţa pe pãmânt Dar astfel de cazuri, când ipocrizia Este asociatã chiar cu poezia Crime moraliştii noştri le socot, Cãci morala-şi bagã nasul peste tot. În final tot omul se întreabã trist, Sã-l asculţi pe medic sau pe moralist? Si mai e un lucru, fãrã vorbã multã: Ce te faci cu curul dacã nu te-ascultã?
|
Dilemma (Magyar)
Vannak tapasztalataink a konzíliumokról, Ahol orvosok kérdeznek a kiáramlásokról. Érdekli őket a tónus, a bőség, a fázis, Szellentésnek mondják, de lehet gáz is. Ne ámuljunk, ha az orvosok e csodát, A fingot, ma annyit tanulmányozzák, Mert a biológiából mindenki tudja: A fingás a test szükséges funkciója. Mindenki fingik. Ez örök axióma. Nem érdekli tónus, hang, aroma, Itt egyformák vagyunk valójában, A császár is fingik a palotájában, Nemesek, hercegek, hercegnők és papok, A római pápa is hagy maga után szagot. De elgondolkodhatunk egy dolgon: Mindenki fingik, de csak nála otthon. Tanú nélkül, halkan vagy hangosan, Senki nem tudhatja, hogyan durran. Rövid sorozatban akarod vagy elnyújtva? Te dolgod, csinálhatod lángot is gyújtva. Ha az égvilágon senki sincs közel, Addig purcolj, amíg hanyatt esel. Illemből, a szemérem azt parancsolja, Ne fingj tömegben, a jó érzés mondja! Mi lenne, például, ha valakitől azt hallanád, Hogy ez vagy az az asszony lefingta magát, Vagy, hogy X tanárnő, szép kisasszony, Az osztályban fingott délután két órakor?! Hogy ítélnék meg, hogy minősítenék? Lenne tekintélye, érdemét elismernék? ,,Aki nagyokat fingik'', azt híresztelnék, Ki hinné még róla, hogy bájos személy? Nem lenne, csupán, egy fingos egyén. Az orvostudományhoz újra visszatérve. Egy fingon múljon az ember egészsége? Ne ereszd el, ha melletted más is érzi, Légy szemérmes, mert az illem így kéri? Ebben megoszlanak a vélemények, Ki tudná meghallgatni az egészet? Egyesek szerint magadat lefinghatod Csak tudjad, mikor szorítsd azt nyakon. Lehetsz ugyanaz a méltó ember attól, Csak sziszegve ereszd a gázt szabadon. Ez egy vélemény, egy az ezerből, De képmutatás, tudjuk erkölcsből. Ember és ló között mi a különbség? Lehetne, talán, az erkölcsösség. Ha büszkén kiállsz a sokaságban, És egy fingos vagy a valóságban, Hány nincs ilyen, ki fingik folyton Mikor purcan alfelük nem tudom?! De törvény marad, hogy illetlen Kiereszteni a gázt csendesen. Lehet, az erkölcsöt nem vitatom, Néha szellentek, ha nem is akarom. Felsüvít és nyög elnyújtott hangjával, És balszerencsédre ott az irodádban. Ilyenkor, mondd, mit felelj? Bocsánatot kérj vagy színlelj? Gyakorlatból mondom, becsületemre, Hogy életemben sohasem mertem Bocsánatot kérni, kínosnak ítéltem, hogy az emberek piruljanak értem! Elhúztam a széket, vagy csoszogtam, Nehogy azt higgyék, hogy purcoltam. Bármennyire is képmutatásnak mondják, A többiek is úgy tettek, hogy nem hallották. Amikor a holdat csodálják a szerelmesek, Akarva-akaratlanul egyet ők is eleresztenek, De egy jól időzített krákogással, Vagy egy dünnyögő dalocskával, Úgy érzékelik, mint egy metaforát, Ezt a nemkívánatos, rövid morgást. Ami a beleken átment és elszaladt, S a földi élet benne még fennakadt, De ilyen helyzetek, ahol a színlelést Úgy nézik éppen, mint a verselést, Az erénycsőszöknek ez gyilkolás, Az erkölcs mindenbe beüti az orrát. Végül, mint ember szomorúan kérdezhetem, Az orvosomat vagy az erénycsőszt kövessem? Csak röviden, éppen még egy dolgot: Mit teszel alfeleddel, ha nem fogad szót?
|