Topîrceanu, George : A gyufa balladája (Balada chibritului Magyar nyelven)

Locuiam într-o odaie
La al patrulea etaj,
Strada Universităţii, 
Casă mare cu grilaj.

Casa asta, din păcate,
C-un proprietar bigot,
N-avea electricitate.
Dar încolo avea tot: 

Scări, balcoane, coridoare
Şi, ca-n orice case mari,
Cu apartamente multe -
Fel de fel de locatari.

Într-un rând, venind acasă,
Noaptea, de la cinema,
La parter, pe întuneric,
Aud paşi în urma mea.

Şi-o uşoară siluetă
Îmi vorbi abia şoptit:
"-Dacă nu sunt indiscretă,
Domnule, n-ai un chibrit ?"

O fi tânără? Frumoasă?
Doamnă măritată, sau.?
Fără multe marafeturi,
Scot chibritul şi i-l dau.

Urc apoi o scară-n fugă
Dar când trec prin coridor,
Drept în faţa mea o uşă
Se deschide-ncetişor.

Şi prin crăpătura uşii
Scoate capul blond, sburlit,
O duduie somnoroasă:
"-Domnule, n-ai un chibrit?"

Pe-asta o cunosc eu bine:
E frumoasă ca un paj,
O servesc la repezeală
Şi mai urc înc-un etaj.

Când, prin razele de luna
Ce treceau printr-o perdea,
Ce să vezi? O doamnă brună
Îmbrăcată-n pijama.

Este Ea! Chiar Ea! -
Femeia după care mă topesc
De vreo zece zile-ncoace
Şi nimica nu-ndrăznesc!

N-aveam încă cunoştinţă:
"Scuză-mă dacă-mi permit,
Soţul meu e dus de-acasă,
N-ai matale un chibrit?"

Un chibrit? Ce fericire,
Mai aveam vreo două-acum,
I-aş fi dat chiar patru dacă
Nu făceam risipă-n drum.

Altă scară, cea din urmă,
Pe culoar aud un zvon,
Ce-i? Un drac de fată-n casa,
Numa-n bluză şi jupon.

Ma opreşte cu sfială:
"-De nu sunteţi prea grăbit,
Mă iertaţi de indrazneală,
V-aş ruga…- Ce? - Un chibrit."

Trebuia să-i dau că altfel
Asta-mi scoate vreun ponos,
Scotocesc prin buzunare,
De necaz le-ntorc pe dos:

"Am gasit o gămălie,
Doar atât, îmi pare rău,
Nu ştiu dacă s-o aprinde.
S-a aprins? Norocul tău!"

Când, în fine, ajuns-odată
În odaia mea: tablou!
O amică (are cheie)
M-aştepta ca pe-un erou:

"De trei ceasuri stau în beznă,
Zice, eşti nesuferit,
Sunt grozav de enervată,
Scoate fuga un chibrit."

Iar chibrit? Simţi-i că-mi sare
Ţandăra, curat pârjol:
"Ce-s eu fabrică de fosfor?
Sunt regie? Monopol?

De când am intrat în casă
Tot chibrit, chibrit, chibrit,
Dracu` să vă ia pe toate,
Nu mai am, le-am isprăvit!"

Fent laktam egy szobában
A negyedik emeleten,
Az Universității utcában,
A nagy házon rácsszerkezet. 

Ebben a házban, sajnos,
Aminek gazdája bigott,
Nem volt villanyáram.
De egyéb mind volt: 

Lépcsők, balkonok, folyosók
És mint minden nagy blokknak,
Sok-sok lakosztállyal -
Mindenféle lakója. 

Egy alkalommal, hazajövet
A moziból, az éjszakában,
A földszinten, a sötétben,
Lépteket hallok utánam. 

Szólt egy lenge termet
hangja, halk suttogása:
,,- Ha nem zavarom
Uram, nincs egy gyufája?'' 

Talán fiatal? Szép is?
Vagy férjes asszony?
Turpisságok nélkül,
Fogom a gyufát és átadom. 

Rohanok fel a lépcsőn,
De a folyosóra érve,
Előttem egy ajtó
Lassan kinyílik éppen. 

És az ajtónyíláson át,
Kérdi borzos, szőke hajával
Egy álmos kisasszony:
,,- Uram, nincs egy gyufája?'' 

Ezt én jól ismerem:
Szép, szalmaszőke szinte,
Kiszolgálom hamarjában
S felmegyek még egy szintet. 

Amikor a holdfényben,
Mi átsütött a függönyön,
Mit látok? Egy barna nőt,
Ki pizsamába öltözött. 

Ő az! Éppen Ő! -
A nő, aki után elolvadok
Vagy tíz nap óta
És semmit sem bátorkodok! 

Még nem ismertük egymást:
,,- Merészkedem, bocsánat,
De a férjem elment hazulról,
Nincs magának egy gyufája?'' 

Egy gyufa? Mily öröm,
Van még kettő úgy tudom,
Adtam volna négyet is,
Ha nem pazarlom el az úton. 

Újabb lépcső, az utolsó,
A folyosón valami neszel,
Mi az? Egy ördögi lány,
Rajta blúz és pendely. 

Félénken megállít:
,,- Ha nem siet iszonyúan,
Elnézést a merészségért,
Kellene... - Mi? - Egy gyufa.'' 

Muszáj adjak, másként
Még dühbe gurítom,
Keresgélek a zsebeimben,
De bánatomban kifordítom: 

,,Csak egy fejet találtam,
Csupán ennyit, elmennék,
Nem tudom meggyúl-e.
Meggyúlt? A te szerencséd!'' 

Mikor végre hazaérek,
A szobámba: meglepődve!
A szeretőm (van kulcsa)
Vár rám, mint egy hősre: 

,,Három órája a sötétben
Várlak, mondja, pokolian utál,
Nagyon ideges vagyok,
Gyorsan adj egy gyufát.'' 

Megint gyufa? Érzem kijövök
a sodromból, leégés a javából:
,,Mi vagyok én, foszforgyár?
Egyedárusítás? Bolt? 

Mióta bejöttem a házba
Csak gyufa, gyufa, gyufa,
Az ördögbe az összessel,
Nincs, az utolsót is elfújtam!''