Isarlâk (Román)
"Pentru mai dreapta cinstire a lumii lui Anton Pann"
La vreo Dunare turceasca, Pe ses vested, cu tutun, La mijloc de Rău si Bun Pân'la cer frângându-si treapta,
Trebuie să înfloreasca: Alba, Dreapta Isarlîk!
Ruptă din coastă de soare!’ Cu glas gales, de unsoare, Ce te-ajunge-asa de lin Când un sfânt de muezin Fâlfâie, înalt, o rugă Pe fuisor, la zâna-în fuga...
*
- Isarlîk, inima mea, Data în alb, ca o raia Intr-o zi cu var si ciuma, Cuib de piatra si leguma - Raiul meu, ramâi asa!
Fii un tîrg temut, hilar Si balcan - peninsular...
La fundul marii de aer Toarce gâtul, ca un caer, In patrusprezece furci, La raiele;
rar, la turci! Beată, într-un singur vin: Hazul Hogii Nastratin
*
Colo, cu doniti în spate, Asinii de la cetate, Gâzii, printre fete mari, Simigii si gogosari, Guri casca când Nastratin
La jar alb topeste în,
Vinde-în leasă de copoi Catei iuti de usturoi, Joaca, si-în cazane suna Când cadâna curge-în Luna.
*
Deschideti-va, porti mari! Marfa-aduc, pe doi magari, Ca să vând acelor case Pulberi, de pe luna rase, Si-alte poleieli frumoase; Pietre ca apa de grele, Ce fireturi, ce inele, Opinci pentru hagealîk
- Deschide-te, Isarlîk!
Să-ti fiu printre foi un mugur S-aud multe, să mă bucur
La rastimpuri, când Kemal Pe Bosfor, la celalt mal, Din zecime, în zecime, Taie-în Asia grecime;
Când noi, a Turchiei floare, Intr-o slavă stătătoare
Dăm cu sâc Din Isarlîk!
Feltöltő | Csata Ernő |
Az idézet forrása | www.romanianvoice.com |
|
Hisszárlik (Magyar)
„Anton Pann világának méltóbb tiszteletére''
Valahol a török Dunánál, Fonnyadt dohányok mezején, A Rossz és a Jó közepén, Gyötrődve az ég létráján,
Kell létezzen: Fehéren, Egyenesen Hisszárlik!
Napfényből kiszakadva! Epekedő, kenő hangja, Olyan finoman legyint, Mint egy szent müezzin, Ha imát rebeg sietvén, Tündérének, a torony tetején…
*
- Hisszárlik, szívem vágya, Fehérlik, mint egy rája Pestises napjának mesze, Kő és zöldség fészke, - Maradj lelkem édene!
Légy derűs, rettegett helyi, És balkáni - félszigeti...
A légtengeri aljzatban, Forgasd a nyakat guzsalyban, Tizennégy orsóval, A hódoltaknak;
Ritkán, a hódítóknak! Részegedj egy pohár bortól: Nastratin Hogea humorától.
*
Amott várbéli szamár, A hátán néhány sajtár, Szüzek között bakók, Perecesek és fánkosok, Kik bámulják Nastratint
Ki tűz hevében lent lágyít,
Áruja kutyaörvön, csípősök, Fokhagymagerezd kölykök, Játszik, s a katlanba belefúj, Ha a háremhölgy Holdja új.
*
Nagy kapuk nyíljatok tágra! Ma árut rakok két szamárra, Hogy eladjam azokat, A csuhás holdról porokat, És aranyozott dolgokat; Víz-nehéz köveket, Zsinórokat, gyűrűket, Bocskorodért atyafi,
- Husszárlik, nyílj ki!
Levelek közt rügyed legyek, Halljak sokról, boldog legyek
Időközben, mikor Kemál A Boszporusz túlpartján áll, Tizedéről tizedére, Vágja Ázsiába a görögséget;
Mi, a virágzó Törökségben, Egy álló szláv tengerben
Mondjuk sic, Ez Hisszárlik!
|