Tarkovszkij, Arszenyij Alekszandrovics: Midőn fenyők alatt, mint kényszerűzte rab (Когда под соснами, как подневольный раб Magyar nyelven)

Когда под соснами, как подневольный раб,

Моя душа несла истерзанное тело,

Еще навстречу мне земля стремглав летела

И птицы прядали, заслышав конский храп.

Иголки черные, и сосен чешуя,

И брызжет из-под ног багровая брусника,

И веки пальцами я раздираю дико,

И тело хочет жить, и разве это – я?

И разве это я ищу сгоревшим ртом

Колен сухих корней, и, как во время оно,

Земля глотает кровь, и сестры Фаэтона

Преображаются и плачут янтарем.

Midőn fenyők alatt, mint kényszerűzte rab,

Vonszolta összetört tagjaimat a lélek,

Madár rebbent fel és horkantak büszke mének,

S a föld még énfelém szélsebesen rohant.

Hosszú, fekete tűk, sorjázó pikkelyek,

S a bíbor áfonya paták alól fröcsög szét,

Szemhéjam ujjaim vadul feszegetik még,

És én vagyok-e még, ki élni vágy: a test?

És én vagyok-e még, ki száraz gyökerek

Közt enyhet nem lelek megégett ajkaimnak,

S mint hajdan, vért iszik a föld, és újra sírnak

Phaetón húgai borostyánkönnyeket.